Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Bányapatak völgyének fitocönológiai és florisztikai bemutatása (Gál Lászió)

ra gyakori, mint az előbbi (a kvadrátokban 2:1 arányban volt jelen a déli kitettségűek javára). Egy felmérésben szerepelt a Paris quadrifolia is, mely szintén a friss, üde, nedves talajok kedvelője. A Paris quadrifolia levelei visszás-tojásdadok, kihegyezettek, háromerűek. Lepellevelei lándzsásak, zöldek. A porzószálak a porzótok felett árforma csúcsba futnak. Ugyanitt megjelenő eurázsiai elem a Viola silvatica, a sárga virágú Salvia glutinosa, az Impatiens noli-tangere, az erdő talajának savanyú kémhatását jelző Majanthemum bifolium és a szintén savanyú, de ezúttal szárazabb erdőtalajt jelző Veronica officinalis. Gyakori növénye a lucfenyveseknek a Polygonatum verticillatum, melynek levelei örvösen állók, szálas-lándzsásak, 0,5-1,5 cm szélesek, alul az ereken aprón szőrösek. Szára több élű. Kocsányai 1-3 virágúak, a virágok 7-8 mm hosszúak. A lepel csöves, 6 fogú, zöldesfehér vagy fehér. A porzószálak a lepel oldalához nőttek, tehát a lepel közepe táján erednek (JÁVORKA 1925). A szárazabb talajú erdőkben, erdőszéleken, vágásokban fordul elő a Fragaria vesca, a Cicerbita muralis, valamint az Origanum vulgare. A nedvesebb helyeket szereti az Anthoxanthum odoratum, a bővebb vízellátású talajokat pedig a Potentilla erecta. A patak menti ligetek aljnövényzetében gyakori az Aegopodium podagraria, a Ranunculus repens, valamint a Valeriana sambucifolia. A cirkumpoláris elemek, amelyek Európa, Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt éghajlatú vidékein élnek, Bányapatak flórájának kb. 19%-át teszik ki. Az erdőben élő páfrányfajok közül ide tartozik a fenyvesekben gyakori Blechnum spicant, a harasztokat a Lycopodium annotinum és a helyenként tömeges Equisetum sylvaticum képviseli. Majdnem minden kvadrátban megjelenik a Rubus idaeus, a patakba ömlő „árkokat" az Alnus incana kíséri, míg az élénkpiros termést hozó Sambucus racemosa a fenyvesek bokorszintjét tarkítja. Cirkumpoláris faj, és főként fenyvesek savanyú talaján fordul elő a Pyrola uniflora. Ennek a kellemesen citromillatú növénykének a szára egyvirágú, alacsony (2-10 cm), a virág bókoló, éretten felálló. A csészecimpák tojásdadok, tompák. A szirmok szétállóak, fehérek, tojásdadok. A porzótok rekeszei hosszabb csőbe futnak. A bibe 5 sugara nyúlánk. A levelek tojásdadok vagy kerek-lapockásak, csipkés élűek. Erdős, nedves helyeken él. A körtikefélék más képviselői is jelen vannak ezen a vidéken, így a Pyrola secunda, Pyrola chlorantha és a Pyrola minor. A Hieracium umbellatum, a Gnaphalium silvaticum és a Circaea alpina mellett előfordul a Viola biflora is. Ennek bibeszála alul erős ívben görbült, a görbület fölött lassan, bunkószerűen vastagodó, a bibe 2 karéjú. A szár leveles, a levelek vese alakúak, csipkés szélűek. A pálhák épek, hártyásak. A virág kicsiny (—>1,5 cm), sárga. Kopasz, évelő növény, gyen-