Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Bányapatak völgyének fitocönológiai és florisztikai bemutatása (Gál Lászió)

Előfordul a Keleti-Kárpátokban még a Bazzanio - Piceetwn (s annak szubaszszociációja: a Bazzanio - Piceetum caricetosum brizoidis), a Sphagno - Piceetum (tőzegmohás lucos), valamint a Chrysanthemo rotundifolio - Piceetum (kereklevelűaranyvirágos lucos), valamint az 1450 m tengerszint fölötti magasságtól kezdődően a Piceetum subalpinum. Az előbbiekben felsoroltak közül a vizsgált patakvölgy déli, illetve északi kitettségű lucosaiban egyaránt Hieracio transsilvanico - Piceetum társulás, s annak két szubasszociációja: a Hieracio transsilvanico - Piceetum oxalidetosum, valamint a Hieracio transsilvanico - Piceetum myrtilletosum található. A Hieracio transsilvanico - Piceetum oxalidetosum állományai leginkább az enyhe vagy mérsékelt lejtésű oldalakon, a lejtők alsó harmadában, vízválasztókon, mélyebb, nyirkos, humuszgazdag talajokon alakultak ki, ahol a levegő állandóan magas, konstans értékű páratartalma ezt lehetővé tette. A gyepszintben található növényzetet főleg az Oxalis acetosella, továbbá a Myosotis silvatica, a Homogyne alpina, a Lycopodium annotinum, a Senecio fuchsii, a Moneses uniflora és helyenként a nagyobb borítási értékkel rendelkező Athyrium füix-femina képviseli. Imitt-amott a mélyedésekben, lapályosabb helyeken, nyirkosabb talajban több humusz és nitrogén halmozódik fel. Ezt a jelenséget jelzi az őskőzeten a savanyú talajokhoz alkalmazkodott Stellaria nemorum. Tömeges előfordulása a madársóskás lucosok egyik jellegzetes faciese termőhelyének sajátos és előnyös viszonyaira utal. A lucos nyújtotta termőhelyek bőséges nedvesség-, humusz- és nitrogéntartalmát jelzik még az itt található Ranunculus repens, Circaea alpina, Myosotis silvatica, Chrysosplenium alternifolium és Chaerophullum cicutaria (= hirsutum). A Hieracio tanssilvanico - Piceetum myrtilletosum szintén kiterjedt részeit foglalja el a lucosoknak, mérsékelt hajlásszögű lejtők podzolosodott, savas kémhatású, nyers humuszban gazdag, félszáraz, üde vagy friss talajain. Ennek az állománynak az aljnövényzetét a Vaccinium myrtillus tömeges előfordulása mellett a talaj erős savanyúságát jelző növények - Vaccinium vitis-idaea, Veronica officinalis, Soldanella major ssp. hungarica -, továbbá sok zuzmó, kalapos gombák és gazdag mohaszint jellemzi. Ezek közül nagy arányban előforduló fajok a Hylocomium splendens, Pleurozium schreberi, Polytrichum juniperinum, Rhytidiadelphus triquetrus. A Bányapatak völgyének lucosaiban található növényfajok - a flóraelem szempontjából - a következőképpen csoportosíthatók: európai csoport, keleti csoport, déli csoport, alpin csoport, dacikus fajok, endemizmusok, kozmopolita elemek. A völgyben a fajok nagyrészét (megközelítőleg 65%-át) az európai csoportba sorolt elemek teszik ki. Ide tartoznak a közép-európai, európai, eurázsiai és cirkumpoláris elemek.