Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)
Alcsík történeti ökológia szempontú bemutatása az elmúlt két évszázadban, különös tekintettel a nedves élőhelyekre (Jánosi Kincső)
tőzegtelep több hónapon át égett. A szántást felhagyták, a területen törpenyírbokrokat (Betula humilis Schrank.), szibériai hamuvirágot {Ligularia sibirica (L.) ) és sok más lápi növényt láthatunk. A területtől északra tőzeget távolítottak el, itt most halastó van. A törpe nyírek mellett közönséges nyírek (Betula verrucosa Ehrh.), szőrös nyírek (Betula pubescens Ehrh.) valamint mandulalevelű füzek (Salix triandra L.) is zöldellnek (POP 1960). Helyenként ma is magas gyomnövényzet uralja a lápot, akárcsak a '90-es években. Az Olt első komoly szabályozása az 1872-76-os szokatlanul nagy áradások után következett be. 1889-ben a nyári áradások óriási károkat okoztak. Tönkrement a széna, a sarjú, a területek pedig leiszapolódtak. Ekkor fogalmazódott meg az Olt szabályozásának gondolata, amely már három évtizede foglalkoztatta az illetékes szerveket és a lakosságot. Kárnak tekintették azt is, hogy Csík 5-6000 holdnyi mocsaras-ingoványos térsége csak sást terem és nem lecsapolható, mert az Olt nincs szabályozva (VlTOS 1894). A munkálatok 1892-ben kezdődtek meg Tusnádfürdőtől északra (VlTOS 1894). A nép nagy része nem volt az akció mellett, és féltek a költségektől is. Az új Olt-meder pedig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és a nép sokkal többet kellett fizessen az előírt 80 krajcár helyett. Az 1893-1895. évi árvizek lefolyását csak kevéssel siettette az új meder (VlTOS 1894). Az új Olt kiszáradással fenyegette a Szentkirály és Szentimre közötti réteket, amelyek régen igen mocsarasak voltak. Az új meder hatására eltűntek a mocsarak, a talaj kiszáradóban van, és a mezofil típusú növényzet kezd uralkodóvá válni (NYÁRÁDY 1929). Napjainkra a régi Olt a természetes feltöltődés és az emberi beavatkozások hatására eltűnt a térképről. Az 1971-75-ös árvizek után országos szintű vízszabályozási program kezdődött. A mederszabályozás óriási károkat okozott a folyó és a környező területek élővilágában, erre később látunk példákat. A medermélyítés és lecsapolási munkák hatására a talajvízszint 2-3 m-rel csökkent, több kút kiszáradását eredményezve ezáltal pl. Szentmárton és Szentkirály községekben. De nemcsak a királyfolyam szenvedett kárt, hanem a nagyobb patakok is. így pl. a Verebespatak szabályozása a falu ásványvízforrásainak elapadásához vezetett. A Tusnád-patakon végzett felelőtlen medermélyítési munkák során az új patakmeder átkerült az agyagrétegekről a laza, homokos övezetre, és ennek következtében megnőtt a hordalék mennyisége. Ez évente több ezer m 3 üledékkel terheli a medret, és így újabb költséges medertisztítási munkálatok elvégzését teszi szükségessé. Hasonló mederszabályozások történtek a Mitács-, Fiság-, Kozmás- és Nagyos-patakon is. De lássunk néhány konkrét példát a medence védett és nem védett nedves területeiből.
