Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Alcsík történeti ökológia szempontú bemutatása az elmúlt két évszázadban, különös tekintettel a nedves élőhelyekre (Jánosi Kincső)

A forráslápok egyik legszebb formájával találkozhatunk a csíkszentkirályi Borsárosban. A terület már 1939 óta védelem alatt áll, bár ez túlságosan nem látszik rajta. A falu melletti lápot a tulajdonos 1943-44-ben lecsapolta, a limonitkúpokat lerombolta, kaszálta a területet, és kivágta a törpenyír-bokrokat. Az 1950-es években a viadukt építése a hajdan összefüggő lápot két részre osztotta. PÁLFALVI szerint a lápnak jót tett a bekerítés a '60-as években. POP 1960ban kiveszettnek tekintette a Drosera anglicát, PÁLFALVI viszont ezt követően több évben is jelzi létezését. 2001-ben a területet a fűzbokrok uralták, és a lápból csak pár négyzetméternyi terület őrizte meg az autentikus növényzetet: (a nyugati rész) mocsári kőtörő, hosszúlevelű harmatfű (Drosera anglica Huds.). A keleti láprész inkább őrzi a forrásláp jellegét. Bár nem az Olt mentén található, mégis igen jelentős természetvédelmi terület a havasi Lucs-tőzegláp (vagy Lucs melléke). Az 1079 m tengerszint feletti magasságban található láp területe 273 ha. Találunk itt erdei fenyő (Pinus silvestris L.) asszociációt, lucfenyő (Picea excelsa (Lam.) Link.) formációt és egy enyves éger változatot, az Alnus glutinosa var. minorifronsi, amelyet NYÁRÁDY írt le. A medencében a láp az egyedüli élőhelye a pici nyírnek (Betula nana L.), tőzegrozmaring (Andromeda polifolia L.), harmatfű és számos más, ritka és védett növény is található itt. A '80-as években a területet övező erdők kivágása, a legelő állatok taposása, a láp felégetése érzékenyen érintette a növénytakarót. A láp felégetése a kiszárítás és a befüvesítés érdekében történt, de a helybeliek szerint sok medve garázdálkodott a lápban, és azért volt szükség a felégetésre (NYÁRÁDY 1929). A Lucs északi szélét szegélyező „Lagg" vizes terület, Caricetum vulgaris társulásaiban posvány ibolya él (Viola palustris L.). Elmondható, hogy a területre jó hatással van az, hogy távol esik lakott településtől, így talán kevesebb romboló hatás éri. 1897-ben megindult a vonatközlekedés. A sínpárok átszelik az Olt egész árterét az Alcsíki-medencében. A töltések megépítése után a medence egyes szakaszai elmocsarasodtak a nem kielégítő mértékű lefolyás miatt. Pl. a Tusnád-Verebes szakaszon a vasúti töltés mesterséges gátja a nyugati pangó vizeknek. Ezzel egyidejűleg nem őshonos fafajok ültetése is megtörtént a vasúti töltések, illetve az őrházak mellett. Csatószegnél és Szentimrénél ma is láthatóak a feketefenyők. A verebesi és tusnádi őrházak mellől már kivágták. A sok lecsapolás és árkolás, a feltöltődős ellenére Simontól nyugatra, az Olt jobb oldali teraszán egy sor glaciális reliktumnak életteret biztosító eutróf láp van, a kb. 35 ha területű Honcsok. Posvány ibolya, kék csatavirág, szibériai hamuvirág, taréjos pajzsika virít a tipikus lápi növények mellett. 1952-ben