Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Alcsík történeti ökológia szempontú bemutatása az elmúlt két évszázadban, különös tekintettel a nedves élőhelyekre (Jánosi Kincső)

kat foglalnak, elvégzik a források vizének vegyelemzését, sorra épülnek a svájci stílusú villák. A fürdő történetének harmadik korszaka 1880 és a századforduló közé esik. Jelentkeznek a válság jelei: a fürdőtelep szemetessége, a csatornázás hiánya, anyagi gondok. Mégis gyógyintézet és gyógycsarnok épül, az 1900-as évek elején pedig rendbe hozzák a Csukás-tavat. A századfordulóra a város sok anyagi áldozattal Erdély legismertebb fürdőhelye lett. Zsögödfürdő is 1867 után lendül fel, és bár bámulatos a hatása, nem részesül a megérdemelt pártfogásban (ENDES 1994). Csíkban általánossá válik a háromfordulós gazdálkodás (ENDES 1994). Alcsík fő gabonája a rozs, de termelnek még búzát is, amely szépen jövedelmez az „enyhébb" éghajlatú medencében. 1800-tól a burgonya (pityóka) is megjelenik a területen, mely ma uralkodó kultúrája a vidéknek, és sok ember megélhetését biztosítja. Termesztettek még zabot, árpát, kendert, lent, haricskát és dohányt is az alcsíki részeken. VlTOS említi a „moskotály" törökbúza termesztését Tusnádon, a káposztatermést főleg Szentsimonban dicséri (VlTOS 1894). A gyümölcsterméssel Alcsík nem igen büszkélkedhet a hideg időjárás miatt. A XIX. század végén meglepően színes termesztett növénykultúrája volt a vidéknek, ma azonban már 1-2 faj, nagyrészt a búza és a burgonya uralja a tájat. A meredek oldalak szántása, illetve eróziónak kitett volta problémát okozott. A szántás itt sokkal sekélyebb volt, és a trágyázást minden harmadik évben meg kellett újítani. A vizenyős területek is gyakoribb trágyázást igényeltek, máshol 4-5 évenként szükséges csak(BENKŐ 1853). A meredek oldalakon kialakított mikroteraszok, az „agroteraszok" művelését a századforduló környékén hagyták fel (Csekefalva-Szentmárton között pl.), ezek begyepesedtek, elbokrosodtak. Ebben a száz évben újabb kivándorlások sújtották a medencét. 1895-ben, a harmadik gazdakongresszuson a kivándorlás mérséklésére egyedüli megoldásnak a legelők kiterjesztése, az erdei legeltetés általánosítása látszott (OROSZI 1995). Az 1902-ben, Tusnádfürdőn összehívott Székely Kongresszus is e probléma megoldását szolgálta. A kongresszus a bajok feltárására öt szakosztályt alakított ki, és számos fontos tanulságot fogalmazott meg: az állattartás korszerűsítése, az iparosítás kérdése, a gabona- és ásványvízkereskedelem fejlesztése stb. Az ipar Alcsíkon csak helyi jelentőséggel bírt az elzártság miatt. Szentkirályon követ faragtak, Szentimrén bányavállalat működött, Kozmáson szeszgyár volt, míg Csatószegen „fél-porcelánt" készítettek. Számos tégla- és cserépgyára is volt a vidéknek (VlTOS 1894). 1897-ben megindult a várva várt vasút. A székely körvasút megépítése segíthette volna a felzárkózást, de a hátrányok ekkor már nem voltak behozhatok, és jelentős tőkebefektetés sem jelent meg. A vasútnak azonban nem csak jó oldala volt, ahogy ezt majd a ké-