Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Alcsík történeti ökológia szempontú bemutatása az elmúlt két évszázadban, különös tekintettel a nedves élőhelyekre (Jánosi Kincső)

sőbbiekben látni fogjuk. Megépítése rengeteg fát igényelt, a nedves területek szempontjából pedig csak negatívumot jelentett. 1948-ban államosították az erdőket, a faipart, megszűntek a közbirtokosságok. Az 1948-as államosítás áldozata lett néhány alcsíki gyár is Szentmártonban, Tusnádon és Simonban (OLTI 2003). Az erőszakos téeszesítés első szakasza 1949 és 1951 között zajlott le. Sok változás történt az 1850-1950 közötti 100 évben, alapjaiban mégsem rendítette meg a falusi társadalmat, szerkezetet. A lakosság jelentős számbeli növekedést mutat ebben a periódusban, és elmondható, hogy jelentős antropogén hatások érték a tájat. A legfontosabbak: a szántók jelentős növekedése, és csökkenése is, a folyószabályozás, a vasút megépítése, az erdők államosítása, a kollektivizálás, a városiasodás felgyorsulása, az iparosodás stb. Ebben a száz évben sok térkép készült, de ezekből az 1943-44-es, csak erdélyi katonai felmérés során készült térképről vontam le néhány következtetést. (2. térkép) A második világháború idejére még több területet törnek fel és tesznek termővé. Ez a területfeltörés fokozatos, hiszen tudjuk, hogy az 1850-es években még sok legelője volt a vidéknek az állattartás miatt. A legelő azonban már nem volt elég az 1895-ös évben, mikor azok kiterjesztését látták egyedüli megoldásként a kivándorlás mérséklésére, ez viszont részben az erdők irtását jelentette. Láthatjuk például a Bánkfalva és Csekefalva közötti részt az előző térképen, amely füves területként (legelő vagy kaszáló) volt ábrázolva. Itt már szántóként jelenik meg. Az Olt menti települések növekedésével együtt járt a termő területek növekedése is, a gyepek és az erdő rovására. Lázárfalvától keletre, illetve délre összefüggő irtások vannak. A Szent Anna-tó és a Mohos környéke sem érintetlen erdő, mint ahogy azt az 1769-1773-as felmérésen ábrázolták. A Lucs-tőzegláp is megjelenik mint nedves terület, mocsár. Csíkszentkirály Poklonfalva tízese és Kencseszeg is külön szerepel, Csekefalva és Szentmárton már összeépült. Csíkszentimre Alszeg, Felszeg és Oltelve tízesekkel ábrázolt. Az Olt ártere és a nedves területek néhol név szerint is megtalálhatók, így például: Szentimre és Szentsimon között a Taploca-tó nevű mocsaras terület, Simontól északra pedig a Hidegségrét nevű mocsár. Bánkfalva és Szentmárton között az ekkor már felhagyott mikroteraszok szépen láthatók.