Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Alcsík történeti ökológia szempontú bemutatása az elmúlt két évszázadban, különös tekintettel a nedves élőhelyekre (Jánosi Kincső)

A Szent Anna-tavat jelzi a térkép, a Mohos-tőzeglápot viszont nem. Több borvízforrás is megjelenik Zsögöd, Szentsimon határában és Tusnádfürdő későbbi helyén. Gyümölcsösök és szőlősök nem szerepelnek a térképen. Utak közül a Csíkszereda-Kozmás, Sepsiszentgyörgy felől a Tusnád-Verebes-Csatószeg útvonal látható, egészen Zsögödfürdőig, amely összeköti az Olt menti településeket, továbbá a kozmás-nyergestető-kászoni út, amelyre Lázárfalva felől is rá lehet kapcsolódni. Tájhasználat és tájváltozás 1850-1950 között Az 1800-as évek közepén a legelők biztosították a nagyszámú állatállomány eltartását. Felcsíkhoz és Gyergyóhoz viszonyítva Alcsíknak és Kászonnak volt a legtöbb lova, szám szerint 5991 db. Szentsimonnak és Csatószegnek voltak a legszebbek. Alcsík szarvasmarha- és juhtenyésztésben is az élen járt (BENKŐ 1853). A legelők használatát és a legeltetést is szabályozta a törvény: Tusnád pl. határozottan tiltakozott az ellen, hogy nagymértékben korlátozták az erdei legeltetést. 1884-ben mindenütt megtiltották a kecskék legeltetését, és a 20 évnél fiatalabb állományokat szintén tilalmasnak nyilvánították. A válasz szerint, amelyet a fellebbezésre küldött a felügyelő, tilos volt az Olt jobb és bal partján elterülő kopárokon legeltetni. Az erdőkben pedig csak szarvasmarha legelhetett, pásztori felügyelet mellett (OROSZI 1995). VlTOS előszeretettel pártolja a lecsapolások gondolatát. A mocsarak és posványosok lecsapolása, csatornák ásása, szántók, legelők rendezése szükséges. A Lucs-tőzegláp lecsapolva egy egész havasi csorda nyári ellátását biztosítaná - véli VlTOS - és kár, hogy a lakosság nem csapolja le. Az 1879. évi erdőtörvény egy kis rendet teremtett az addigi erdőhasználati káoszban. VlTOS pl. igen eredményesnek ítéli e törvény bevezetését. Az üzemtervek készítésénél, a kataszteri felméréseknél kiderült, hogy az „erdők" egy része kopár, bozótos legelő (OROSZI 1995). A felszegett és művelés alá vett területek szaporodnak, míg az erdőségek és bokros területek aránya csökken. Ennek ellenére a medence népe nem panaszkodhat a fahiány miatt, a fásításokat elítélik (VlTOS 1894). Megtörténnek az arányosítások, tagosítások és természetesen az ezzel kapcsolatos visszaélések, amelyek sok bosszúságot okoznak a népnek. A regálejog-megváltás pótadók fizetését „követelte" a néptől, és az emberek mindent az erdőből próbáltak fedezni (OROSZI 1995). 1882-1906 között - ENDES szerint - az „ alkotások nagy ideje" van. Megtörténik az Olt szabályozása (1892-ben fogtak hozzá), amely nem váltja be a hozzá fűzött reményeket (VlTOS 1894). Településtörténeti szempontból erre az időszakra tehető Tusnádfürdő fejlődésének második szakasza. Új forráso-