Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)
Alcsík történeti ökológia szempontú bemutatása az elmúlt két évszázadban, különös tekintettel a nedves élőhelyekre (Jánosi Kincső)
Pangóvizes (pszeudoglejes), agyagbemosódásos barna erdőtalajokat a medence északi peremén találunk. A podzolos, illetve nem podzolos barna erdőtalajok nyugati részeken, a hegylábfelszíneken jelentkező talajtípusok. A nem podzolos a laposabb, mélyebb fekvésű térszintekre, a podzolos erdőtalaj a meredekebb, lejtős részekre jellemző. A fekete nyiroktalaj mélyen fekvő, vályogos, agyagos, időnként túlnedvesedő térszíneken található; a buja lágyszárú növényzettel rendelkező rétek talaja. A lápos réti talaj a kavicshordalék-kúpok peremén előbukkanó források környékén jellemző, részben lecsapolt területek talaja. A tőzeges láptalaj állandóan vízzel telített lápok jellegzetes talaja. Éghajlat Az Alcsíki-medence mint a Kárpátok része a szubalpin vagy középhegységi éghajlat jellemvonásait viseli magán. Ennek két fő típusát különítjük el: a középhegységi montán és a középhegységi medence éghajlatot. A környező hegységek éghajlatát a hosszabb tél, hűvösebb nyár, több csapadék, gyakori szél jellemzi. A hegyekben néha előfordul, hogy a nem viharos erejű légmozgások a hegynyergekben felgyorsulnak és nagy kárt tesznek az erdők faállományában, gyakran több ezer m 5 fát is kidöntve. Megfigyelhető a hőmérsékleti inverzió kialakulása. Ez annyit jelent, hogy a hideg levegő beszorul az Olt völgysíkja fölé, míg a környező hegykeret klímája melegebb, még télen is. A medence éghajlatát erősebb felmelegedés, de fagyzughatás és a már említett hőmérsékleti inverzió jellemzi a szélcsendes napokon. Az eddig mért leghidegebb hőmérséklet Csíkszeredában -38.4 °C (1985), a legmelegebb 35.5 °C (1953) volt. Flóra A medence jelenlegi növényvilága geológiai, domborzati, talaj, klimatikus és vízrajzi hatások, valamint az emberi tevékenység együttes eredménye. Az Alcsíki-medencében és főként az Olt mentén végzett botanikai kutatások magas vegetáció-diverzitást mutatnak. Ez a biodiverzitás sokkal hangsúlyosabb, mint más erdélyi folyók és folyópartok esetén. A medence növényvilágára a domborzatnak megfelelő függőleges övezetesség jellemző. A magasabb rendű növényfajok közel 70%-át az európai csoporthoz tartozó elemek teszik ki. Ebbe a csoportba soroljuk a közép-európai, európai, eurázsiai és cirkumpoláris elemeket. A jégkorszakbeli maradványnövények révén a kontinentális, boreális elemek jelentősége - bár kevés fajjal képviseltek - igen nagy.
