Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

A csíkszékiek egyetemjárása 1918 előtt (Dr. Szabó Miklós nyug. tudományos főkutató)

A reformáció korától, amikor a katolikus egyház erdélyi befolyása leszűkült, és Csík képezte annak egyetlen biztos erdélyi támaszpontját, innen válogatták és küldték a katolikus elit képzéséhez szükséges személyeket. E korban 40 székely ifjú tanult külországi akadémiákon. A Habsburg-uralom alatt a katolikus egyház befolyása és hatalma megszilárdult Erdély-szerte, az egyházi elt utánpótlásának forrásai kitágultak. Ezért a csíki peregrinusok száma 170 1848 között visszaesett 2 l-re. A XVIII. század végétől a polgári fejlődés megváltoztatta az egyetemet végz ;tt értelmiségiek iránti szükségletet. Nőtt a világi értelmiség iránti szükséglet. A csíkiak a teológiai tanulmányok mellett már jogi, orvosi, hadmérnöki, képzőművészeti stb. tanulmányokat is folytatnak. Érthető, miért gyarapodott ezekben az évtizedekben jelentősen a Csíkból kikerült peregrinusok száma (66-ra). A külföldön tanult csíki peregrinusok közül többen szereztek borostyánkoszorús (6), magisteri (6) és hittudományi, illetve orvosdoktori tudományos fokozatot (6). E téren talán az általános erdélyi sajátosságok fölött teljesítettek, ami a csíki székely diákok érdemeit erősíti. A külföldön tanulók döntő többsége, mintegy 60%-a egyházi szolgálatba állott, de végeztek többen (15) katonai és hadmérnöki akadémiát, dolgoztak orvosként (7), mérnökként (7), jogászként (5), képzőművészként (4), tanárként (3), illetve egy-egy gyógyszerészként, állatorvosként és zenészként. Tehát mind az erdélyi értelmiségi elit, mind a csíki akadémiták is beilleszkedtek az erdélyi társadalomba. Lelkészként, papneveidei igazgatóként, tanárként, orvosként, mérnökként, stb. szolgáltak és dolgoztak. Közülük heten: Szentandrássy István (7-1630), Pálfaívi János (7-1663), Illyés András József (1642-1712), Ilylyés István József (1650-1711), Mártonffy György (7-1724), Tamási József (1782-1847) és Fogarassy Mihály (1800-1882) éppenséggel az Erdélyi Római Katolikus Egyház püspökeiként szereztek érdemeket. Ferentz József (1771-1836) ellenben a Kolozsvári Orvosi és Sebészeti Intézet igazgatójaként, illetve Erdély főorvosaként hagyott maradandó nyomokat az erdélyi történelemben. A Csíkból kikerült értelmiségi elit jelenléte és érdemei nem lebecsülendő színfolt az erdélyi magyarság történeti múltjában.