Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

A csíkszékiek egyetemjárása 1918 előtt (Dr. Szabó Miklós nyug. tudományos főkutató)

E kérdés tanulmányozásának ma már gazdag irodalma van.

2 Ha a tárgykört illetően elmondhatjuk, hogy az erdélyiek külországi egyetemjárása több mint nyolcszáz éves múltra tekint vissza, az is bizonyos, hogy a peregrinatio academica e múltjának feltárása és bemutatása sem új keletű, és már ötödik évszázadát tapossa.

3 Ha ilyen idős az erdélyiek külföldi egyetemjárásának kutatása is, joggal kérdezhető: maradt-e még „fehér folt" e kérdéskörben? Amikor a nemrég, túlságosan is idejekorán elhunyt Tonk Sándor Erdélyiek egyetemjárása a középkorban (Bukarest 1979) című kötetével új távlatokat nyitott a külhoni egyetemjárás kutatásában, a Művelődéstörténeti Tanulmányok (Bukarest 1979-1980) ígéretes, de a politikai hatalom által megfojtott erdélyi magyar történettudományi kezdeményezés során közölt tanulmányunkban így fogalmaztunk: a jelenkori történetírás „a hagyományos úton kísérelte meg újraindítani a külföldi egyetemjárás kutatását. Újat hozott mégis a prágai, krakkói, göttingeni, jénai stb. egyetemnek a magyar szellemi életben játszott szerepe bemutatásával, a külföldön megfordult nevezetesebb személyiségek munkásságának, életrajzi adatainak bővítésével, a peregrinus diákok útinaplóinak, mindeneskönyveinek, albumainak művelődéstörténeti elemzésével, valamint az egyetemjárás gazdasági-társadalmi és demográfiai vetületeinek vizsgálatával. Azonban még a többé-kevésbé teljes és megbízható diáknévsor-kiadványok, a szellemi életünkben kiemelkedő szerepet játszó egykori peregrinus diákok munkásságának szentelt tanulmányok, a különböző egyetemeknek a magyar művelődési életre gyakorolt hatását bemutató művek is csak részeredményeknek tekinthetők, hiszen megközelítőleg sem tükrözik teljességében, művelődési, politikai és társadalomtörténeti vonatkozásaival, következtetéseivel egyetemben a külföldi felsőbb tanulmányok egész jelenségét. Nem világítják meg az egyetemjárás szerepét az egyházi és világi értelmiség képzésében, a társadalmi mobilitás kérdését az akadémita értelmiség alakulásában, az akadémiták összességének szétágazó szellemi-művelődési kapcsolatait és hazatéré2 Lásd Szabó Miklós: Erdélyi diákok külföldi egyetemjárása a XVI-XVIII. században. In Művelődéstörténeti tanulmányok. Bukarest, 1980. 289-292. (A továbbiakban Szabó 1980); Szabó Miklós - Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Erdélyi diákok európai egyetemeken 1701-1849. Marosvásárhely, 1998. 527-542. (A továbbiakban Szabó-Szögi 1998) 5 Az emlékezetet ébresztő szándékkal közölte Laskói Csókás Péter (Petrus Monedulatus Lascovius) az 1585-ben a wittenbergi egyetemen 1581-ig beiratkozott magyar diákok - köztük az erdélyiek - névsorát. Lásd uő: De nomine magno illo in rerum natura miraculo et partibus eius essentialibus. Wittenbergae, 1585. 6-20. Őt követte a XVIII. században Nánási István (Lugduni Batavorum, MII. 27-29., 38-39.) és Weszprémi István {Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. IV. Budapest, 1970. 299-311.). A XIX. században pedig egyetemenként közölték a diáknévsorokat. Lásd a 2. lábjegyzetben idézett munkákat.