Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

A csíkszenttamási Csonkatorony 2002. évi régészeti kutatása (Botár István régész - Tóth Boglárka régész)

A temető középkori rendszeréről a nagy sírszám ellenére, vagy éppen ezért, keveset tudhattunk meg. Az újkorig használt zsúfolt temető rendjét ugyanis a később eltemetett, mélyebbre ásott sírok folyamatosan átrendezték. Ez a folyamat azonban már a gótikus bővítést megelőzően elindult, hiszen már a XV. század elején olyan sűrűségben és mélységben ásták a sírokat, bolygatva ezáltal a korábbi, valószínűleg sekélyebb temetkezéseket, hogy kevés sírról állíthatjuk, hogy Árpád-kori lehet. (10. kép) A 60., illetve a 88. sír esetében ennek lehetőségére az utal, hogy mindkettő felett a metszetfalban sértetlen volt a gótikus szentély két járószintje, azaz biztosan a korai templomhoz tartoztak. Sajnos, egyiküket sem tudtuk teljesen feltárni, egy része szelvényen kívül esett, a 88. sírt ráadásul még a középkorban bolygatta az 50. sír. Jellemző azonban, hogy mindkét sír betöltésében szórványcsontok jelezték még korábbi temetkezések létét, a habarcsrögök pedig nagy valószínűséggel az első templom építési rétegének átvágásából kerültek a földbe. Szintén korábbiak a gótikus bővítésnél azok a sírok, melyekre a megnagyobbított új szentély alapfalai ráfedtek. Még a gótikus szentély megépülte előtt temették el a 10-14., (16.), 54., 94., 23., és 26. sírokat. Megfigyelhető, hogy ezek tájolása egymáshoz képest is eltérő. A szénizotópos mérések szerint a támpillér alatti 10. sír eltemetésének kora 1420 és 1450 közé tehető. Mivel a támpillér alól több egykorú, köztük két páros sír is került elő, biztosra vehetjük, hogy a korábbi templomhoz tartozó sírokat a XV. század első felében is nagyon közel ásták egymáshoz és az akkori templomhoz. E sírokat a sárga agyagos altalajig leásták, és ez adja a magyarázatát annak, hogy miért nem találtunk Árpád-kori, mellékletes sírokat. Ezek tájolása ENy-DK. Ekkor még a nyújtott karral történő hantolás általánosnak (a 10., 14., 23., 26. sír alapján) mondható. A cintermet a XVIII. század végéig rendszeresen használták, és az újabb sírok mély, széles gödrei még a késő középkori sírok jelentős részét is eltűntették. Nemritkán még a XVIII. századi bontási réteget követően is ástak sírokat. A bolygatott rétegek miatt a sírok időrendjére vonatkozó biztosabb megfigyeléseket a templombelsőben (illetve közvetlenül a falak mellett) tehettünk, ahol későbbi beásások már nem tüntették el az eredeti állapotokat. Néhány sír a gótikus templom korai szakaszából származik, ezek ugyanis vágták az alsó járószintet, de korábbiak a felső téglapadlónál: 15., 50., 58. és 79. sír. Ennél a csoportnál már előfordul a medencén vagy a mellen összekulcsolt kéztartás, tájolásuk, noha változó, nem tér el lényegesen a szabályos keletéit értéktől (270°-tól). A templomon kívüli sírok esetében szuperpozíciók nyújtanak eligazítást a sírok koráról és így a temetkezési szokásokról, a tájolás és a kéztartás változá-