Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)
A csíkszenttamási Csonkatorony 2002. évi régészeti kutatása (Botár István régész - Tóth Boglárka régész)
elő a visszabontott szentélyalap felett. Ez azt is jelenti, hogy a félköríves szentély legalább a XV. század első harmadáig használatban maradt. (5. kép) A feltárt területen megfigyelhettük, hogy a korai templomhoz tartozó temető első sírjait már a középkor folyamán újabb temetkezésekkel bolygatták. A korai templom felszerelései közül a szentségtartófülkét, Tamás Márton plébános úr segítségével, a faluban, Kurkó István pincéjébe beépítve találtuk meg. Az egy kőből kifaragott, egyszerű félköríves fülke felső részét keskeny hornyolat kereteli, melynek tetején kiszélesedő szárú latin kereszt áll. Oldalán jól láthatók a ma már hiányzó védőrács csapjainak nyomai. Az első templomhoz való tartozását nem csak archaikus formája, de a családi hagyomány is megerősíti, mely a „Csonkától" származtatja a ma szellőzőként használt faragványt. E kőfaragvány megtalálása azért is jelentős, mert ez az első ismert román stílusú tabernákulum Csíkban, és egész Székelyföldön ritkaságnak számít! 16 (3. ábra 7. kép) Az első templom keltezésekor, az 1332-es említés mellett, szentélyének nyújtott félköríves alaprajzára, szentségtartófülkéjének szintén félköríves formájára, illetve az ásatás során a sírok betöltésében szórványként előkerült legkorábbi kerámiatöredékekre támaszkodhatunk. A kavicsos anyagú, korongolt, kihajló peremű töredékek kora a XIII-XIV. századra tehető. (13. kép) A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján tehát az első templom építésének felső időhatárát a XIII. századra valószínűsíthetjük azzal a megjegyzéssel, hogy a későbbi kutatások során keltezésünk módosulhat. E formájában a templom a XV. század első feléig-közepéig állt. A templom második periódusa, a gótikus bővítés A kis méretű templomot a gótika korában jelentősen átépítették. (6/b ábra) Szentélyét a diadalívig visszabontották és új, jóval hosszabb szentélyt építettek. Az új szentély a nyolcszög három oldalával záruló, két boltszakaszos alaprajzú volt, külső hossza 10,6 m, szélessége a hajóval egyező 6,5 m volt (belső méretek: 9,6 m, illetve 4,3 m). Falazatát a déli oldalon és a szentély záródásában támpillérek erősítették. A bővítés során a templom hossza másfélszer nagyobb lett (18,4 m), az új szentély ugyanis hosszabb lett a hajónál és boltozása alapján valószínűleg magasabb is (hacsak nem magasították meg a hajó falait is). A szentély fala 1 m vastag volt és a külső járószintekhez képest 70 cm mélyre alapozták, alapfalát sok habarccsal rakták. (2. ábra 8., 9. kép) Az ásatás során a szentély boltozatából egyetlen, vaskos körtetagos bordát tártunk fel, melyet az omladékrétegben találtunk. (4. ábra) Társait a bontáskor, vagy 16 Hasonló méretű, vaskos hengertaggal ellátott szentségtartófülkét bontottak ki néhány éve a sófalvi templom északi falából. Kibontás előtti rajzát lásd Dávid László: i. m. 127. o. 119. rajz, illetve Sófalvi András: Sófalva középkori temploma. Hazanéző, XI. évf. (2000) 2., 5/b kép.
