Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

A csíkszenttamási Csonkatorony 2002. évi régészeti kutatása (Botár István régész - Tóth Boglárka régész)

azt követően elhordták. Anyaga könnyen faragható andezit tufa," felületén néhol fehér meszelés nyomai vehetők ki. Magassága 88 cm, görbületi sugara 250 cm, két oldalán jól látható az emeléshez használt medvekaromhoz kivájt lyuk. Az előkerült üvegtöredékek alapján a déli szentélyfalon ólomkeretbe foglalt ablakszemes ablakok voltak (az ablakszemek átmérője 10 cm). Ablakkeretkövek, -osztók és -mérmúvek az ásatás során nem kerültek elő. A szentélynek eredetileg agyagpadlója volt, ezt később homokos feltöltéssel fedték, majd erre habarcságyba rakott téglapadlót fektettek. A homokban két 1430 és 1437 között vert Zsigmond quartingot találtunk (CNH 11/129, Huszár 586.). Az érmék csak szórványként kerülhettek a rétegbe, ugyanis az őket fedő habarcságy a feltárt felületen teljesen sértetlen volt, a készítést követően már nem temetkeztek ide. Emiatt a felső téglapadló középkori volta erősen kétséges. A templom bontását megelőzően a padlótéglákat felszedték és elvitték. A feltételezett déli bejárat helye a kutatott felületekben nem került elő. A szentélybe új, gótikus, kő szentségtartófülkét faragtak, ez a bontást követően a mai templom déli bejáratának nyugati falába került. (5. ábra) A szentségtartófülke és a boltozati borda szoros kapcsolatot mutat a szomszédos Karcfalva szentségtartófülkéjével, illetve boltozatelemeivel.

18 A bordák mérete és profilja teljesen egyező, ezért a két templom esetében azonos kőfaragót, építőmestert feltételezhetünk. A bővítés jól jelzi az építtetők kilétét és rangját. Aligha véletlen, hogy csak a szentélyt nagyobbították meg, noha ekkor már a köznép, a falu számára fenntartott hajó is szűk lehetett. Az építkezés során azonban csupán a patrónus család stallumainak elhelyezését és temetkezési helyeinek kérdését, azaz a reprezentációt kívánták a jelentősen megnövelt szentéllyel megoldani. A gótikus építkezésre legkorábban a XV. század közepe táján kerülhetett sor. Erre az időszakra, a XV. század második felére utal a faragványok (szentségtartófülke, borda) művészettörténeti keltezése.

19 Ezt a gótikus szentély alapfalai alatt feltárt 10. sír szénizotópos vizsgálata is megerősítette, hiszen a sír korát 1420 és 1450 közé tette, az építkezés nyilván csak ezt követően kezdődhetett.

20 Szintén ezt a keltezést támasztja alá az a megfigyelésünk is, hogy a század eleji analógiákkal rendelkező gótikus freskó még az első, Árpád-kori templom falait borította. (5. kép) 17 Jánosi Csaba geológus meghatározását köszönjük. 18 Erre korábban már Entz Géza is felhívta a figyelmet: Erdély építészete a 14-16. században. Kolozsvár, 1996. 200. 19 Uo. 139-140. 20 A vizsgálatokat a debreceni Atomkutató Intézet végezte, dr. Szántó Zsuzsa segítségét ezúton is megköszönjük.