Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Bethlen Gábor székely politikája (Demény Lajos akadémikus)

náltasson (= eligazíthasson), és jövendő szolgáltatására szabadságok szerént mindent jó és bizonyos állapotban hagyjon és rendeljen, kivel ezután is szabadságokban panasz nélkül élhessenek, egész országul könyörgünk Nagyságodnak, az mint meg is ígérte Nagyságod."'

8 A rendek ezúttal azt is törvénybe iktatták, hogy a fejedelem a hatalmaskodókat, a székely örökségek erőszakos elfoglalóit megzabolázza. Ezzel Bethlen nyilván az erőszakos jobbágyosítás útját akarta elvágni, a határozat az ilyen ügyeket a széki bíráskodás elé utalta.

19 Bethlen jól tudta, hogy a hadviselő székelyek lemorzsolódásának a mind nagyobb méreteket öltő jobbágyosítás/jobbágyosodás az oka. Ezt tagadhatatlanul jelzi az 1615. január 5-én Gyulafehérváron kelt levele, melyben a Kendi István indította támadás ellen hadba hívta az egész székely hadat,

20 ugyanis az ország vagy a fejedelem elleni támadás esetén minden székely köteles volt teljes felszereléssel, egy egész hónapra elegendő élelemmel a kijelölt helyre táborba szállni.

21 Bethlen parancsa utal a székely katonai tisztségviselők visszaéléseire, és ezért szigorúan meghagyja, 18 EOE. VII. 280. 19 „Vadnak sok kiváltképpen való hatalmaskodások is közöttünk - hangzik az 1615. évi kolozsvári országgyűlés végzéseinek 29. articulusa -; némelyek másnap örökségét potentia mediante (= hatalmasul) el foglalják; az poliatus (= kifosztott) penig erőtlen lévén az potentiarius (= hatalmaskodó) ellen maga megoltalmazására és kiűzésére, hogy azért ne praescribáljon (ne írassék el) és a miatt sokak igazságokban meg ne fogyatkozzanak: végeztük, hogy Nagyságod parancsoljon az tisztviselőknek, a hol effélék találtatnak, az spoliatusnak instantiajára (= kérésére) első törvény napján, megbizonyítván, hogy hatalmasul foglalták el és esztendőt nem töltött benne, mox et de facto cum poena maioris potentiae restituáltassék (= mindjárt és tényleg a nagy hatalom terhe alatt visszaállíttasék); ha mi igazságát praetendálja (= véli) hozzá az potentiarius, keresse suis módis (= a maga módján). Régi potentiákban penig és spoliatiókban, kik Mihály vajda bejövetele után történtek, az ezerhatszázkét esztendőben Medgyesen emanáltatott és azután is confirmáltatott articulus (= megerősített törvénycikk) tartassák az székelység között." EOE. VII. 285-286. A határozat utolsó mondatában szereplő 1602. évi medgyesi országgyűlés idevágó határozatait lásd EOE. V. 139-142. 20 Bethlen Gábor meghagyta a székely főkapitánynak, hogy „feje és minden jószága, tisztessége, szabadsága vesztése alatt minden ember, valaki hazánkat, abban való javait, feleségét, gyermekét szereti, el ne mulassa [a hadra szállást], hanem fejenként ennekelőtte kiadott rendelésünk szerént, mind személyében, mind maga jószágáról tartozó lovasával, gyalogjával, midjárást, se órát, se napot nem várván, minden hadi apparátussával, fegyverével, élésével megindulván... Maros-Vásárhely felé, kiki maga személyében jütest-jöjön, generalis kapitányunktól Balássy Ferencz uramtól hallgatván, hogy valahová kivántatik, minden okvetetlen oda megindulhasson." SzOkl. IV. 195. 21 Az országot ért támadás esetén nemcsak a katonáskodó székely rendek szálltak hadba, hanem fejenként a székelyföldi jobbágyok és zsellérek is készen kellett álljanak a támadás viszszaverésére. Ennek a kötelezettségnek értelmében rendelte el Bethlen: „Sőt azon kívül is az közönséges embereknek is, mind sellérnek, földön lakóinak és egyéb féle rendeknek, minden fegyverfogható, viritim, capitatim (= személyenként, fejenként) készen legyen, ha szükség kívánja." SzOkl. IV. 195.