Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)
Bethlen Gábor székely politikája (Demény Lajos akadémikus)
hogy „senkit hon hadni ne merészeljen, hanem minden ember, vagy öreg, vagy ifjú, maga személye szerint eljöjön, mert, ha fizetésért vagy egyéb úton valakiket adományért, kedvért, barátságért hon hadni tapasztaltatik, kegyelmetek büntetés nélkül nem marad". 22 A gyakori mozgósítás terhétől menekülendő, sok szabad székely szegődött a táborozás idejére ideiglenesen jobbággyá vagy szolgává, „oltalmat" keresvén a tisztségviselőknél, nemeseknél, de ennek nemegyszer végleges jobbágyosodás lett a vége. 1616-ban Bethlen fel is hívta erre a székely főkapitány figyelmét. 25 A nemesség érdekeit védő főkapitány ezzel szemben a szabad székelyekre s mindenek fölött a lófőkre hárítja a felelősséget a hadviselésre kötelezett székelység jobbágyosodásáért. 24 Szerinte nem a nemesség „foglalja erővel magának a szabad székelyt jobbágyul, hanem... a szabad székely erővel... köti magát jobbágyul az nemesnek". Ennek két oka van. Az egyik az, hogy a szabad székely „örömest jobbágy lészen, míg az had tart, az után megint nemes vagy szabad székely lészen, ha az had elfogy". A másik ok a katonáskodó székelyek nyomorúságos helyzete. Zömük „oly szegin, hogy a szabad székely oly örömest megeszi az korpát és a zabot, mint más az éliet, az korpát penig szűkön kaphatja". Ezért írja a székely főkapitány - „a szabad székely a szegénség miatt, főképpen Maros- és Udvarhely-széken annyira jutott, hogy ha nem tartanék ellene benne... mind jobbágyul adná magát". 25 Az igaz, hogy a hadköteles székely tömegek elszegényedése a XVII. század elején aggasztó méreteket öltött, de a székely főkapitány mellőzte a fejedelemnek küldött válaszában azt, miként használták ki a nemesek az elszegényedett szabad székelyek szorongatott helyzetét, és miként kényszerítették őket a nemesek oltalmát kérni. Maga az 1614. évi Bethlen-lustra a legfontosabb tanúság arra, hogy a fejekötött jobbágyság viszonylag népes rétege Maros-, Udvarhely- és Háromszéken éppen ennek a nyomásnak kapcsán alakult ki. A nemesek föld- és munkaerőszerzési törekvése a jobbágyosítás legkülönbözőbb módozataiban öltött testet. Kit a hadviselés alóli felmentés, kit a kölcsönvett összeg vagy zálogo21 Uo. 23 Uo. 212. 24 Válaszában a székely főkapitány arra a kérdésre, hogy mi az oka a szabad székelyek jobbágyosodásának, ily feleletet adott: „Oly lófejet is találok, hogy nálamnál több jobbágya vagyon székely, és nincs avagy igen kevés vagyon lófő, az ki magának jobbágyot nem szerzett, és bírta Mihály vajda idejétől fogva, törvénnyel is megoltalmazta. Az mostani szabad székelyből lött nemes penig miért gyűlöli s miért vádolja felséged előtt az ős nemes ember gyermekét!, azért, hogy annak jobbágyát és jószágát bírja, és annak zsírjával hízódik... A ki azért azt adta felségednek eleibe, hogy a szabad székelyeket háborgatja az nemesség, nem jó kémje volt az jámbornak, mert még eddig hadba sem mentek, hogy aval ijegették volna őket." Uo. 214. 25 Uo. 214-215.
