Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Bethlen Gábor székely politikája (Demény Lajos akadémikus)

tízezernyi székely hadat. Ez a had ugyan sem fegyverzetében, sem felkészültségében nem állott a korabeli nyugat-európai zsoldos hadak szintjén, de tömegében, mozgékonyságában és olcsóságánál fogva hatékonynak bizonyulhatott, és bizonyult is. A fejedelemség megszerzésének roppant súlyos bel- és külpolitikai körülményei már uralkodásának elején arra kényszerítették Bethlent, hogy a székelyek hadi erejét a maga oldalára állítsa és minél hatékonyabban kiaknázza, ami nem is volt annyira könnyű feladat a székelyek soraiban oly népszerű Báthori Gáborral szemben. A megfontoltságáról és higgadt számításairól ismert fejedelem azonban nem engedhette meg magának, hogy olyan ígéretek és kötöttségek árán nyerje meg a székelyek bizalmát, amelyek távlati terveit áthúzhatták volna. Csupán annyit engedett, amennyire az adottságok kényszerítették. Megfogadta ő is, mint elődei, a székely szabadságok tiszteletben tartását. Törvénybe iktatta a túró- és bárány-dézsma eltörlését, a székely királybírák évenkénti újraválasztását, de azzal a kikötéssel, hogy „az urunk ő nagysága fejedelmi jussa is megtartassék a székelyek között". Elrendelte, hogy a székelyeknek „házok szükségére elegendő só adassék", megfogadta, hogy „ennekutánna fejedelem parancsa és levele nélkül nem tartoznak felülni és táborba szállni, excepto casu repentinae necessitatis (= kivéve a váratlanul előálló esetet)".

6 Mindezekben csupán az volt új, hogy Bethlen olyan székely kiváltságokat (szabad sóhasználat és a széki tisztségviselők szabad választása) erősített meg, amelyek a XVI. század derekától csorbát szenvedtek. A hadkötelezettség viselésével járt viszont a szokásos lustra összeállítása, még abban a formában is, ahogy a fejedelem mindjárt uralkodásának elején hozzálátott. 1614 február közepén biztosai szálltak ki az összes székely székekbe, és utasításainak megfelelően falvanként és családfőnként a 386 helység lakosságát összeírták. Az eredetiben ránk maradt Bethlen-féle lustra a legrészletesebb és legpontosabb az összes eddig ismert XVII. századi székely népesség-összeírások közül. Erre vonatkozóan két mozzanatra hívjuk fel a figyelmet. A Bethlen-féle lustra I. Rákóczi György összeírásaival együtt zsinórmértékül szolgált a későbbi katonáskodó székely számbavételek elvégzésében. Tudjuk például, hogy I. Apafi Mihály 1680 és 1685 között, amikor a székelyek összeírását elrendelte, felszólította a Gyulafehérvári Káptalant és a Kolozsmonostori Konventet, hogy a náluk őrzött Bethlen- és I. Rákóczi György-féle összeírásokat eredetiben vagy hitelesített másolatban küldjék udvarába. Kutatásainkban több Apafilevélre bukkantunk ezzel kapcsolatban.

7 6 EOE. VI. 361-362. 7 Apafi Mihály 1680 és 1685 között több levelében kérte a Kolozsmonostori Konventet és a Gyulafehérvári Káptalant, hogy Bethlen és I. Rákóczi György székely összeírásait eredetiben