Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Bethlen Gábor székely politikája (Demény Lajos akadémikus)

Ő ugyanis a régi szokás szerint fejedelmi biztosait rendelte ki a Székelyföldre, hogy a hadköteles székely családfőket Bethlen és I. Rákóczi György összeírásainak mintájára vegyék számba, írják össze. Miheztartás végett az említett két előd összeírásait kellett követniük. Bethlen Gábor és I. Rákóczi György összeírásait azért is őrizték oly figyelemmel, mert ezek - egyéni kiváltságlevél hiányában - bizonyították a székely családok rendi és társadalomjogi státusát, vagyis azt, hogy melyik székely volt főember vagy nemes, lófő és gyalogpuskás, illetve melyik székelyföldi család volt jobbágy, zsellér, szolga vagy más, alárendelt állapotban leledző. A XVII. század végétől egyre több székely család bizonyította a Bethlen-féle lustrával nemességét, következésképpen mentességét az adófizetéstől. Visszakanyarodva az 1614-ben elvégzett összeíráshoz ki kell emelnünk, hogy ez a társadalmi rendek sorrendjében elsősorban a hadviselésre kötelezett nemes és más szabad vagy szabados családfők nevét foglalja magában, mégis a fejedelmi biztosok figyelmének központjában a székely jobbágyság állott. A jobbágyok esetében ugyanis a lustra nem szorítkozott csupán a családfők neveinek feljegyzésére, hanem külön-külön számba vette a különböző jogállású, hűbéri kötelékekben élő jobbágy-kategóriákat: az ősjobbágyokat, fejekötött, eladományozott, konfiskált, konfiskálás előtti és utáni, valamint az úgynevezett jövevény (advenae, extranei) jobbágyokat, zselléreket és szolgákat. És - ami a legfontosabb - az ősjobbágyokat kivéve csaknem minden esetben jelezte a jobbágysorba jutás idejét és körülményeit.

8 vagy hiteles másolatban küldjék udvarába, mert biztosait rendelte ki a Székelyföldre, hogy összeírják a hadköteles székelyeket, és miheztartás végett ebben a két elődje példáját szándékozott követni. Amikor a Gyulafehérvári Káptalan arra való hivatkozással, hogy Apafi rendelkezése ellenkezik a káptalani levéltár rendtartásával, vonakodott kiadni a kért lustrákat, a fejedelem fenyegető hangvételű parancsában az alábbiakat írta: „Ennek előtte parancsoltunk hűségteknek az Bethlen Gábor és idősbik Rákóczi György fejedelmek korabeli székelységnek mustrájáról és connumeratiojáról való regestrumokat conservatoriumokban szorgalmatosan" felkeresvén és az utasítást kézbesítő fejedelmi biztosnak adná át, de mindeddig ezt különböző ürügyek alatt nem teljesítette. „Mivel penigh mostan a székelység közzé députait Tanács Úri renden lévő böcsülletes híveinknek kezekbe csak pro lumine (= tájékozódás végett) akarjuk adni. Annakokáért ex super abundante (a fentieknél fogva) mégis (= újra) igen serio (= szigorúan), parancsolatunkat vévén, semmivel magokat ne mentegesse, ha nem azon megh írt regestrumokat mentést (= tüstént) - ha eddig fel nem kereste is - keresse fel szorgalmatossan és in veris originalibus (= igazi eredetijükben) mindgyárást adgya ki hűségtek; ne mutogasson együvé másüvéis bennünket, mert elhitesse magával, megmutattyuk, hogy mi vagyunk Urai hűségteknek, és hogy mi parancsolunk s disponálunk (= rendelkezünk) azokbólis valamellyek hűségtek alatt vannak." Apafi ebbéli kiadatlan leveleit lásd: MOL. F. 12. Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára. Lymbus. 11. csomó, fasc. 119-120. 15., 79., 83. és 115-117. lapok. A Bethlen-lustra feldolgozását lásd Imreh István és Pataki József: A székely falu gazdaságitársadalmi szerkezete a XVI. század végén és a XVII. század elején. In Székely felkelés. 146-