Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Bethlen Gábor székely politikája (Demény Lajos akadémikus)

rán árvaságra jutott Bethlen Gábor tízéves koráig anyai nagybátyja, a gyergyói székely királybíró, Lázár András udvarában nevelkedett. Szemtanúja volt az 1595. évi székely részvételnek a havaselvi hadjáratban, s az azt követő, 1596. évi „véres farsang"-nak is. Úgyszólván belülről ismerte meg a jogaitól megfosztott, elégedetlen székelység forrongását, a kegyetlen megtorlást, a szabadságukhoz oly konokul ragaszkodó közszékelyek elkeseredett küzdelmét a századfordulón, s végül a súlyos hadi terhektől önkéntesen a jobbágyi állapotba menekülő tömegek vergődését. Cseppet sem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az Erdély trónjára 1613. október 23-án megválasztott fejedelem összes elődjénél jobban ismerte a kuszált és egyre bonyolultabbá váló székely viszonyok sajátosságait, a különböző társadalmi rétegek és rendek helyzetének alakulását, az annyira jellemző székely jogrendet, a szabad állapotban gyökerező hadi szolgálat teljesítésének szerkezetét. Mind a Báthoriak, mind pedig Bocskai István és Rákóczi Zsigmond a Partium és Észak-Magyarország hatalmas birtokokkal rendelkező uraiként a vármegyei viszonyokban éltek és ezekben a keretekben gondolkoztak. Számukra a székely társadalom különleges berendezkedése a maga bonyolultságával és képlékenységével rejtély maradt még akkor is, ha közülük egyik vagy másik gyakrabban megfordult a Székelyföldön, vagy esetleg tanácsosaik sorában, a döntések hozatalában székely főurak állottak mellettük. Bethlen Gábor esetében a kiváló egyéniséggel olyan személyes tapasztalat párosult a székely viszonyok ismeretében, ami döntéseit, a sok ellentmondástól terhes kérdés megoldásának útjait-módozatait illetően befolyásolta, sőt nemegyszer egyenesen megszabta. Nem kerülheti el vizsgálódásaink során a figyelmünket az sem, hogy Bethlen uralmának megszilárdításában a székely kérdés rendezése elodázhatatlan volt. Elődeitől eltérően ő nem építhetett saját birtokainak erőforrásaira, mert azok sem méretükben, sem jövedelmükben nem vehették fel a versenyt a Rákóczi vagy Báthori birtokokkal, és nem voltak elegendőek a rendektől független fejedelmi zsoldos had felállítására. Mindaddig, amíg átgondolt gazdaságpolitikájával a kincstári bevételek terén rendet nem teremtett és a szükséges pénzt elő nem állította, sok „gonddal, búsulással, éjszakai, nappali sok nyughatatlansággal, főtöréssel" kellett kihasználnia az adott lehetőségeket, s közöttük a székely katonaelem adottságait is. A Portának adózó Erdély különben sem tartozott a gazdag országok sorába, különösen nem a XVII. század elején, miután az országot Giorgio Basta zsoldosai és a hajdúk széltében-hosszában végigpusztították. Báthori Gábor meg szertelenségével azt is elherdálta, ami maradt. Ilyen örökség nyomán Bethlent a körülmények kényszerítették a székely kérdés rendezésére, mert különben az fenyegette, hogy elveszíti a csaknem semmi költséggel nem járó, pár napon belül mozgósítható mintegy