Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Három csíki falutörvény (Szőcs János muzeológus)

ták. Tusnádon a bírót évente, a hűtősök tanácsát viszont háromévente választották újra. A falu elöljárói választásának az ideje a madéfalvi veszedelmet (1764) követően, úgy látszik, őszre tevődött át.

45 A faluközösség kiépítette a határpásztorság nagy felelősséggel járó intézményét. A határpásztoroknak kellett az esett károkat megtéríteniük, amennyiben ezek okozóit nem derítették ki. Az ő feladatuk volt oltalmazni a községben minden terményt. Őket illette viszont a bírság jelentős hányada. A legeltetés rendjének a meghatározása a falusi statútumok egyik alapvető előírása volt. A létfenntartásban döntő szerepet vivő állattartás részére a falugyűlés, az évszakok függvényében, megszabta a legelőhasználat módját, kijelölte az ökör- és tehéncsorda legelőjét, a meddő állatok és a juhsereg részére pedig azt a havast, vagy havasokat, ahová nyárára ezek kivonultak.

46 45 Imreh I.: A törvényhozó székely falu. 300. Lásd még a tusnádi rendtartás 6. szakaszát. 46 Bálás Lajos: Örökös emlékirat. Hatvan, 1935. 12-13., 23. „Mikor a bácsot (majort) kellett fogadni, az esztenabíró a saját házához összehívta a juhtartó gazdákat: az ajálkozó bács akkor előadta, hogy ha a nemes tizes befogadná, beállana bácsának a folyó év nyarára." 1915-ben az itthon lévő 3 tízesnek ellenségei felbíztatták Szebenit, hogy „50 drb juhát adja bé az altízi esztenába."; Imreh I: /'. m. 205-212., 215-219., 225-226., 231-233., 340. A tusnádi falutörvény kevés figyelmet fordított mind a juhsereg, mind a meddőcsorda nyári legeltetésének a dolgára. Több csíki községbeli írott forrás szerint a juhnyájakat tízesenként szervezték és hajtották rendszerint más-más havasba vagy havasrészbe. E régi szokás kialakulásában és megtartásában döntő fontosságú lehetett a tízes lakosságának és juhnyájának nagysága, száma is. Községenként azt a szabályt, tendenciát figyelhettük meg, hogy a juhnyájakat, még ha nem mindenkor és kizárólagosan történt is ez így, falutízesenként szervezték meg. Tulajdonítható ez, úgy hisszük, a tízesek viszonylagos gazdasági önállóságának és bizonyos fokú belső önkormányzatának. Csíkszentgyörgyön: „Kőrösményfalva tízesnek lévén jelen való esztendőben (1777) esztenája Illyés aszajába, mely vagyon Fisak vizin feljül..." CsLt. 27/33/1777/153. Mindszentnek eddig két esztenatársasága volt, tudjuk meg az alcsíki protokollumból. Most (1776) a feltízesbeliek, juhaik nagy száma miatt, kettőt alakítottak. A hosszúaszóiak Féltíztől különváltak. CsLt. 27/32/1776/155. Közel évtizednyi idővel későbbről értesülünk arról, hogy Mindszenten Altíznek és Feltíznek vitája támadt: melyik menjen az esztenával Borda havasába. Eddig szerre jártak ki. A mindszenti falugyűlés végzése: „Most menjen Feltíz." CsLt. 27/40/1785/22. A csíkjenőfalvi falujegyzőkönyv teleírt sokszáz oldala tanúskodik a kommunitás gyűlésének ténykedéséről, a közösség életébe vitt fontos szerepéről. 1783-ban regisztrálják: „nem volt mit egyenek a felszegi esztena juhainak." Vagyis külön legelőn járt, külön sereget képezett a felszegiek juhnyája. CSSZM. 6314/1783/48. Ugyancsak a falugyűlés szögezi le 1794-ben: „Tízesenként külön havasba, szerre Tarkőre (Térkőre), Bükkhavasba mennek a juhnyájak." CSSZM. Ltsz. 6314/1794. VI. 1. 97. A szépvízi falugyűlés 1812-ben kimondja: „Fejérbükkön lesz a juhsereg(e) az egyik tízesnek két egymás utáni esztendőben." (Megyei Könyvtár. Szépvízi falujegyzőkönyv. Ltsz. 164395/1812/193.) A következő évben ugyanott Ilyes Miklósné panaszolja: „az elmúlt hétfőn juhnyirőn lévén a Tízes, neki két juha lévén, valaki az egyiket elnyírta a tízesbeliekből." A falugyűlés ítélete: „fizesse meg a Tízes!" CsLt. 98/1/1813/6. Balog Márton borzsovai gyalogkatona 1805-ben a borzsovai „altízes esztenatársaságával" perel. (Megyei Könyvtár. Ltsz. 164395/1805/64.) A csíkszépvízi 3 tízes