Dr. Szabó Lajos: A magyar ifjúság testi nevelésének története (A Sportmúzeum Kincsei 5. Budapest, 2004)

BEVEZETÉS Könyvükben az iskolai testnevelés magyarországi változásait és fejlődését szeretnénk bemutatni sok korabeli dokumentummal és képpel illusztrálva. A magyar neveléstudomány történetének szerves része a testnevelés történet, melynek kezdete egészen korai időkre, a törzsszövetség és honfoglalás korára, illetve az államiság kezdetének idejére nyúlik vissza. Ezekben a századokban a testnevelés a tágabb értelemben vett testkultúra része volt, alapeleme a harci (későbbi lovagi) nevelésnek, de egyúttal szerepe volt a népi szórakozásban és a népi játékokban is. A testnevelés a középkor végen - a humanizmus és a reneszánsz térhódításakor - került egy szintre a nevelés más ágaival. Elismerését nagyban segítette a „földi boldogságba" vetett hit elterjedésének előtérbe kerülése, a természet szeretete, annak megismerésére való törekvés és az igény, hogy az ember minél jobban megismerje testének anatómiai felépítését, az egészséges életvitel társadalmi hasznosságát. A XVII. századtól a protestáns vallások - a reformáció európai elterjedésével - nagy jelentőséget tulajdonítottak az intézményes oktatás megújításának, külön hangsúlyozva többek között a nemzeti nyelv és a testnevelés fontosságát, a már a képzett tanárok, tanítók által szervezett, mozgással járó játékok jelentőségét (Apáczai Csere János, J. A. Comenius tevékenysége). Ennek hatására a XII. század óta merev katolikus nevelésszemlélet is változáson ment át. (Új szemléletű jezsuita iskolák lettek jellemzőek.) A XVIII. században a felvilágosult abszolutizmus megerősítette az állam szerepét az oktatásban. Mária Terézia 1777-ben adta ki Magyarország első oktatási törvényét (Ratio Eöucationis), melyben a testnevelés az ajánlott tantárgyak között szerepelt. A XVIII—XIX- század fordulójának pedagógia modellje, a filantrópizmus, majd később a német, svéd és a dán torna jeles képviselői (J. Ch. Cuts-Muths, F L. Jahn, P H. Ling, F Nachtegall) voltak azok, akik a testnevelést már iskolai tantárgyként kezelték. Magyarországi követőik többek között Tessedik Sámuel, Clair Ignác, Tavasi Lajos, Matolay Elek és Maurer János voltak. A törvény által kötelezővé tett iskolai testnevelés a XIX. századi polgári-nemzeti fejlődés következménye volt. (1868. elemi és polgári iskolákban, 1883. középiskolákban lett kötelező tantárgy a testnevelés.) A tantervekben növekedett a sportágak száma, az uralkodó torna mellett megjelentek az úszás, a korcsolyázás, a vívás, az atlétika, labdajátékok (csapatsportágak) is. A tanterveket már az új tudományos (pedagógiai, orvosi és pszichológiai) eredményekhez igazították.