Dr. Szabó Lajos: A magyar ifjúság testi nevelésének története (A Sportmúzeum Kincsei 5. Budapest, 2004)

A testnevelés a XX. század első felében még mindig csak „kiegészítő" területe volt az oktatási - nevelési folyamatnak. Az oktatáspolitika részéről történő „egyenjogúsításáért" évtizedekig harcoltak a szakma hívei. Ez elsősorban annak a dilemmának köszönhető, hogy a szakemberek között vita folyt arról, hogy mely módszer a célravezetőbb. A testnevelés előnyeiről (egészségjobb munkabírás, szellemi frissesség) próbálják meggyőzni az egyes korcsoportokat, hogy azután önkéntesen végezzenek testmozgást, vagy adminisztratív eszközökkel és módon tegyék kötelezővé a testnevelést. Ez a kötelező egyetemi, főiskolai testnevelés vonatkozásában volt leginkább nyomon követhető. Napjaink dilemmája pedig - és ez egyenesen következik az előbbiekből, kiterjesztve a közoktatásra is a konkrét jeggyel történő ún. numerikus, vagy a szöveges értékelés hasznossága, modernsége közötti vita és választás áll a testnevelő társadalom és az oktatáspolitika érdeklődésének homlokterében.