Dr. Szabó Lajos: A magyar ifjúság testi nevelésének története (A Sportmúzeum Kincsei 5. Budapest, 2004)

Testnevelés az egyes iskolatípusokban a két világháború között (1920-1944)

AZ ISKOLAI TESTNEVELÉS GYAKORLATANYAGA a két világháború között a Kmetykó János és munkatársai által kidolgozott ún. magyar „testnevelési rendszeren" alapult. Kmetykó Az iskolai testnevelés reformja című művében 1915-ben mindezt közzé is tette. Eszerint a korábbi porosz rendszerű, „katonai drill" jellegű német tornát, felváltotta a korszeri anatómiai ismereteken alapuló svéd torna, valamint az angol sportirányzat ágai: az atlétika, evezés, labdajátékok, tenisz, korcsolya, sízés. Az iskolák nagy részében a heti óraszámot 2-ről 3-ra emelték. Az órák színvonalát elsődlegesen azonban a szakemberképzés szintje befolyásolta, s ezt nagy mértékben elősegítette a Testnevelési Főiskolán 1925-től beindult felsőfokú képzés. A végzett testnevelők számára több továbbképző jellegű tanulmányutat is szerveztek elsősorban Dániába, Svédországba, hogy a modern dán-svéd gimnasztikai rendszert tanulmányozzák. A korszak kiemelkedő eseménye az 1950. november 22-23-án Szegeden megrendezett II. Országos Testnevelési Kongresszus (1.1909) volt, A kongresszus összegezte, értékelte az 1920 óta végzett munkát, számot adott az eltelt időszakról, ismertette az eredményeket, s nem utolsósorban meghatározta a jövő feladatait. Szentgyörgyi Albert hozzászólásában ezt mondta: „még mindig vannak iskolák ...ahol csak heti 2 testnevelési tanóra van, ez ellenkezik nemcsak a fiziológia és az orvostudomány, de az emberi józan ész legelemibb követelményeivel is". A kongresszus tapasztalatait Klebelsberg Kuno vallás és közoktatásügyi miniszter foglalta össze. Azzal, hogy az iskolai testnevelés fontosságát hangsúlyozta, hogy valamennyire távol tartotta magát gazdasági szempontból a versenysporttól az -olimpizmust kivéve-, de az ebből származó anyagi hasznot az előbbi javára kívánta fordítani a modern nyugati sportpolitika irányvonalát követte. Igyekezett visszaszorítani a szélsőjobboldali (MOVE) törekvéseket is. A két világháború között Magyarországon megrendezett világversenyek között a több sportágbabn megrendezett VI. Nyári Főiskolai Világbajnokság volt a legjelentősebb, melyet az olimpiai játékok mintájára igyekeztek megszervezni. Az 1935. augusztus 10-18. közötti versenysorozaton 33 ország 774 versenyzője vett részt, s ennek kapcsán több ismert sportvezető is Budapestre látogatott, mint Henry de Baillet-Latoura NOB elnöke, Jules Rimet a FIFA elnöke, vagy a közelgő berlini olimpia szervezőbizottságának két vezető képviselője Hans von Tschammer und Osten a német „Reichssportführer" és dr. Carl Diem a Német Olimpiai Bizottság tagja, az ismert sporttörténész.