Dr. Szabó Lajos: A magyar ifjúság testi nevelésének története (A Sportmúzeum Kincsei 5. Budapest, 2004)
A testnevelés Eötvös József és Trefort Ágoston kultuszminiszteri tevékenységében
AZ 1867-ES KIEGYEZÉS KÖVETKEZTÉBEN életbe léptetett új rendelkezések, az oktatásügy egészével együtt az iskolai testnevelés csaknem 50 éve vajúdó kérdését is elmozdították a holtpontról. Eötvös József kultuszminiszter 1867-ben kiadott, a középiskolákra vonatkozó rendelete, hogy „...a gimnáziumok osztályaiban a testgyakorlás és a tornászat minden tanulóra kötelezőleg éspedig osztályonként a tanév egész folyamata alatt alkalmaztassék", még ellenállást váltott ki, mivel a költségek az iskolafenntartók terheit növelték. így Eötvös törvényjavaslatában ezt nem terjesztette az országgyűlés elé. Az 1868. évi 38, tc. csak az elemi és a polgári iskolákra vonatkozólag tette kötelezővé a „testgyakorlatok" bevezetését. Az 1870-es elemi iskolai tanterv a három alsó osztályban rend-, szabad- és ugrógyakorlatokat, valamint tornajátékokat írt elő, amelyeket a felső tagozaton katonai terep- és fegyvergyakorlatok egészítettek ki. A polgári iskolák számára 1879-ben adták ki az első tantervet. A középiskolákban bevezetett kötelező testnevelés (1883.30. tc.) Trefort Ágoston nevéhez fűződött, amely a foglalkozások számát heti 4 órában (2 óra délutáni játék) határozta meg. A tantervi anyagot úgy állították össze, hogy a tantárgyat a szakképzett tornatanítókon kívül katonaviselt más szakos tanárok is taníthassák. A „tornásztatásnak" inkább a fegyelmező, mintsem a „testnevelő" jellege érvényesült. Az 1880-as évek végén a tanintézetek alig 5 százalékban működött szakképzett tornatanító, illetve volt „tornázásra" alkalmas terem. így az egyes iskolatípusokon belül beindított tanóráknál, ebben az időben még nagyobb és szakszerűbb hatása volt a tornaegyleti és vívótermi különfoglalkozásoknak. Számos adat maradt fenn arra vonatkozóan, hogy az iskolák igazgatói szerződést kötöttek az egyesületek választmányával és bizonyos térítés ellenében hetenként két-két alkalommal a tanulók bejárhattak az egyleti és magánhelyiségekbe és az itt órarendszerű váltásban dolgozó művezetők irányításával részt vettek a foglalkozásokon. Ilyen csoportok működtek Pesten az NTE-ben, Budán a BBTE-ben és szinte valamennyi tornaegylettel, illetve vívóteremmel rendelkező vidéki városban. A tornafoglalkozások metodikáját elsősorban a Matolay Elek Tomazsebkönyveben leírtak határozták meg. Ebben a óra felépítésén (alap- és szergyakorlatok), az öltözködésen és segítségadáson kívül Matolay részletesen foglalkozott a korabeli tanóra nélkülözhetetlen „előtornász"-ának feladataival is. Az 1879-es reformtanterv előírta, hogy az ügyesebb tanulókat, „előtornászokat" hetente egyszer külön is képezzék. Ezekből az előtornász-foglalkozásokból nőttek ki az iskolai tornászkörök, illetve a későbbi sportkörök.
