Dr. Szabó Lajos: Nők a magyar sportban (A Sportmúzeum Kincsei 3. Budapest, 2003)

A KEZDETEK Magyarország 1000 éves írott történelmében, már a legkorábbi kezdetek óta megtalálhatjuk a női szerep fontosságát mind a politika mind a vallás mind a kulturális életben. Ez azonban igazán a háttérben rejtőzködött. A mindennapi társadalmi, politikai gyakorlatban nem jelentkezett. A honfoglalás előtt a patriarchális családszervezet volt a jellemző, a „férfiuralmat" azonban bizonyos mértékben korlátozta az előkelő származás és a gazdag hozomány reménye. A magyarság a nyugati keresztény hit felvételével önmagát „Mária országának" (Regnum Marianum) deklarálta, s ennek jelképeként nagyon gyakran Mária (az anya) jelent meg az egyes helynevekben, templomok védőszentjeként, valamint az oltárképek alakjaként. A magyar államszervezet kiépítése időszakában I. Géza és fia I. István idején a leendő feleségek származásukkal - amely egyfajta diplomáciai szerződés is volt - meghatározó szerepet töltöttek be. I. Géza, felesége Sarolt bolgár származása révén még a kelet felé fordulást, a bizánci, pravoszláv egyházi orientációt tükrözte, Géza azonban uralkodása második felében a nyugat felé fordult, s fiát Vajkot, keresztény nevén Istvánt nyugati keresztény szellemben neveltette. István felesége a bajor származású Gizella udvartartásával a nyugati kultúra, szokások jelentek meg a magyar királyi udvarban. Az első egyházszervezetet is Gizella városában Veszprémben létesítették, s csak a második volt a magyar papi nevelést is folytató Szent-Márton hegyi apátság mai nevén Pannonhalma. A nyugatról jött királyné alakja nyugati szokásaival és az udvarával Magyarországra érkező lovagok sok esetben a „pogány" magyarok céltáblái lettek. A feudális államszervezet kiépítését a régi hagyományos, törzsi szokások szerint élő nagy-családok több esetben is éles bírálattal - néha lázadással- illették a királyi család úgymond pazarlását, mint pl. lovagvárak átépítése, lovagi tornák rendezése. A XIII. század második felében már arra is volt példa, hogy a lovagi harci készségek fejlesztésére szolgáló viadalok mellett futó és ugróversenyeket is rendeztek, amelyen l-l esetben nők, leányok is részt vehettek. Egy 1263-ból származó oklevél szerint V. István király Jolantának a solymászispán lányának bársonyt és posztót adományozott, mivel az lányát futásban és ugrásban legyőzte. A magyar királyi udvarban az arisztokrata, főnemesi származású nők kedvelt szórakozása a solymászat és a labdajátékok különböző formái voltak. Az Anjou dinasztiához tartozó I. Lajos (1342-1382) leányát Máriát, férjével Luxemburgi Zsigmonddal együtt egy freskón is megörökítették labdázás közben. Lajos egyébként Máriát jelölte ki utódjául is, meg is koronázták 1382-ben. A nőági örökösödés el nem ismerése miatt azonban megfosztották trónjától (1385), majd megfelelő férfi uralkodó híján visszahelyezték, végül a megoldást Mária házassága jelentette Luxemburgi Zsigmond német-római császárral 1387-ben.