Siklódi Csilla szerk.: Tradicionális sportok, népi játékok (A Sportmúzeum Kincsei 2. Budapest, 1996)

Oszét fiújátékok (Szabó István)

Pénz felszedése a földről lovaglás közben Az oszét lovasjátékok sorában jelentős helyet foglal el a dzsivitovka (lovasbravúr). Rendkívül népszerű. A lovasnak nemcsak tökéletesen kell tudni lovagolni, de virtuóz módon kell tudni használnia különböző fegyvereket. Kiváló akrobatának kell lennie, maradéktalanul kell uralkodnia testén, teljesítenie kell a legkülönbözőbb feladatokat és trükköket, mindezt teljes vágtában. A dzsivitovka során az egyik legtöbb ügyességet és lovastudást igénylő versenyszám a valamilyen apró tárgy, többnyire pénzérme lóhátról való felemelése teljes lovasvágtában. Az a versenyszellem, amit a különféle munkafolyamatok végzése során az oszétek kifejezésre juttattak, természetesen még nyilvánvalóbban megmutatkozott azokban az esetekben, amikor a vetélkedés, a mások elé kerülés, a többieknél különb teljesítmények felmutatása volt a cél. Ekkor a mérkőző felek kizárólag a versenyfeladatra koncentráltak, hiszen aki ilyenkor diadalmaskodott, annak nemcsak a falujában, szűkebb környezetében futott szét a híre, de távolabbi vidékeken is tisztelték, értékelték a teljesítményét. Ezek a játékos vetélkedők, mérkőzések egyébként sem szorultak kizárólag a szűkebb lakóhelyre; a családok, nemzetségek a maguk istenei tiszteletére a vallási ünnepeken rendszeresen összemérték képességeiket, de voltak - a hajdani törzsi egységtudat maradványaként - közös tiszteletnek örvendő, több hegyszoros lakóit egyaránt ünnepségekre serkentő istenek is, mint például a Tagauri hegyszorosban "Uacilla", a teremtés istene, vagy az Alagiri- és a Digori-szorosban "Rek". "Uasztürdzsi", a vándorok segítő istene vagy "Falvara", az állatok védőszentje valamennyi oszét számára tiszteletet parancsoló személy volt. Természetesen a falvak határain túl terjedő ünnepségek, és nélkülözhetetlen velejáróik, a játékok, mérkőzések nemcsak a győzteseknek hoztak nagyobb dicsőséget. Mivel azonban jelentőségükben is komolyabbak voltak, gondos előkészületeket kívántak. Néha több napon át tartottak. 3-4 napos vetélkedő és ünnepségsorozat sem volt ritka több hegyszorosra kiterjedő vallási ünnep alkalmából. Az Alagiri hegyszorosba például a környék valamennyi lakosa összegyűlt. Az egyes famíliák mérték itt össze képességeiket játékok, sportvetélkedők során. Az alapvető versenyszámok a lövészet, az ugrások, a súlyok emelése, a kő dobása, az Ardon-folyó hegyről lezúduló rohanó vizén való átkelés egy farönkön, a birkózás, a hegymászás és a hegyi futás voltak. 1871-ben V. B. Pfaf, orosz utazó és kutató, aki egyike az oszét szokások első krónikásainak, Utazás Oszétia településein című munkájában írja, hogy az ünnepek az oszéteknél igen nagy jelentüségűek voltak: "Ezeken valami hasonló zajlott, mint az olimpiai játékokon, voltak lovas versenyek, ökölvívás, lövészet, tánc és éneklés" (Gagiev, Sz. T. 1980. 11-12. p.). A további ismertetéséből az is kiderül, hogy az oszét ünnepségek nemcsak ebben hasonlítottak az olimpiai játékokhoz, hanem abban is, hogy a játékok rendkívül szervezetten folytak. Mindenki tudta, milyen játékok