Siklódi Csilla szerk.: Tradicionális sportok, népi játékok (A Sportmúzeum Kincsei 2. Budapest, 1996)

Méta, csürök, karika (Kriston Vízi József)

dr. Kriston Vízi József Méta, csűrök, karika (Emléksorok a magyar népi sportjátékok kutatóiról) Néhány hónap híján százhúsz évvel ezelőtt, 1877 márciusában ESTERHÁZY MIKSA gróf, a Magyar Athleticai Club akkori elnöke /Londonból kelt!/ felhívásában egy átfogó magyar labdajáték gyűjtemény megírását szorgalmazta. A pályázók egyenetlen színvonalú munkáit is figyelembe véve, de azokat a fölkészült és országosan tájékozott játékmesteri tapasztalatokkal jócskán kibővítve PORZSOLT LAJOS /1850-1922/ tette közzé az első gyűjteményes munkát 1885ben. A magyar labdajátékok könyvéne

k anyagát tehát nemcsak az addigra megszületett pontos leírások, vagy a "szokás szerinti" játékvázlatok részleteinek rekonstrukciói alkotják, henem a 48 megyéből álló történelmi Magyarország jónéhány híres kollégiumában /Pápa, Patak, Gyöngyös, Nagyenyed, Csurgó stb./ élő, mozgásos-eszközös játékgyakorlatokat is dokumentálja. Porzsolt könyve - amely nem sokkal a futball európai és magyarországi térhódításának kezdete előtt született meg -, mindössze öt nyomdai íven 110 féle, csakis labdával játszott egyéni és társas cselekmény szabályát adja meg. Példamutató ez egyfelől azért, mert apró részletességgel ismerteti a szükséges eszközök / ütők/ méreteit, anyagát, illetve részletezi a különféle labdafajtákat, azok készítési technikáját, alakjukat stb. / Nézzünk csak körül: mai játék- és sportszaküzleteinkben ugyan hányféle és milyen minőségű labda, egyszerű és a célnak megfelelően használható sportjátékszer vagy -kiegészítő kapható?!/ Az alapvető testtartás és a mozgás ritmusának begyakorlása az egész játék, a játszás alaphangulatát megadja, - érvel igen bölcsen Porzsolt. S a minden fontos mozzanatra ügyelő játékmester egy külön kis fejezetben hangulatos leírással szolgál a játszók csoportjainak, a kezdők személyének, illetve a játék kezdésének kiválasztásához csak a ját szással együtt érvényes kiszámoló-versek, rigmusok vagy sorhúzó cselekmények /máig hagyományozódott/ szokásköréből. A mindezidáig legátfogóbb tematikájú hazai játékmonográfia, a KISS ÁRON /1845-1908/ és többszáz hazai gyűjtőtársa által "összehordott" Magyar gyer- mekjátékgyűjtemény éppen Porzsolt L. kitűnő munkájára hivatkozva - joggal - tekintett el a falvainkban, kisvárosainkban gazdag változataiban gyakorolt méta- és más típusú labdajátékok közlésétől. De a pontosan 105 évvel ezelőtt harminchárom nyomtatott íven napvilágot látott magyar játéktár utolsó 30 oldalán az eszközösmozgásos népi játékok számos más, szintén népes családjából tallózhatunk. Az úgynevezett botos /"pásztor"/ játékok, pl. a csürközés, papozás, gulyázás vagy a cövekéi és, másutt a rómázás leírásaiból a vidéki környezetben élő fiúk - főként