Siklódi Csilla szerk.: Tradicionális sportok, népi játékok (A Sportmúzeum Kincsei 2. Budapest, 1996)
Tradicionális sportok, népi játékok az észteknél (Marge Vaerv, Kalle Voolaid, Kaie Jeeser, Anu Sillastu)
Egy másik erőpróbáló sport a súlyemelés , A súlyok, amelyeket a boltok, malmok udvarán emeltek, kövek, gabonás zsákok, kosarak, kerekek, üllő és székek voltak. Az utóbbit egy lábon állva, nyújtott kézzel kellett tartani. Jól ismert játék volt a tagumine paar (utolsó pár). A párok két sorban állnak, előttük egy pár nélküli játékossal, aki elkiáltja magát: "utolsó pár kifele!" Azok előre futnak, s megpróbálnak újra összekapaszkodni. Az elől álló azonban igyekszik elkapni valamelyiket, így szerezve párt magának. Aki egyedül marad, az kezdi újra a játékot. Szent Márton-, (november 10.) és Szent Katalin-nap (november 25.) ezeken a napokon kifordított bundájú, maszkos koldusok jártak házról-házra. Szent Márton-napja jelentette a földeken végzett munka végét, a tél kezdetét. A Szent Márton-napi koldusok a földekre, a Szent Katalin-napiak a szarvasmarhákra hoztak szerencsét. Kezdetben a Szent Márton-koldusok legények, a Szent Katalin-napiak lányok voltak, csoportosan (familiákban) jártak. Kőrútjuk végén egy előre megállapított háznál gyűltek össze, ahol közösen fogyasztották el a kapott ennivalót és Szent Márton-esküvőt játszottak. Több szokás is hasonlított az esküvői hagyományokhoz. Ilyenkor az u.n. "cigány-birkózás" volt a legnépszerűbb játék. Társasjátékok nagyon kedveltek voltak az észtek között, mindenütt játszották ezeket, ha valamiért összegyűltek. A körjátékok mindig népszerűek voltak, sokszor dalok is kapcsolódtak hozzájuk. Ezek a játékok az esküvőkre voltak jellemzőek, ahol a kör a napot, az élet és a vidámság végtelenségét szimbolizálta. Ilyenkor mindig játszották a "pruudiparg" (vőlegény-koszorú) játékot, amikoris a vőlegény és menyasszony választottak a vendégek közül egy új párt, akiknek egy lakomát kellett tartani amikor rájuk került a sor. Ezt még manapság is játszák az esküvőkön. A zálogosai is nagyon gyakori játék volt az esküvőkön. A zálog kiváltáásához szellemesség, jó humor szükséges, ami nagyon megfelel a lakodalmak hangulatának. Méhek tartása nagyon gyakori volt Észtországban. Régi szokás, hogy a szomszédokat, barátokat segítségül hívták az olyan nagyobb munkákhoz, mint a tágyahordás, szénakaszálás, rozs aratása és cséplése, a lentilolás vagy a kelengyekészítés. Ilyenkor a fizetség csak a napi élelem volt, de nem utasíthatták vissza a részvételt, mert az becsületbeli kötelességnek számított. A méneknél szükséges munkák, mint a mézpergetés jó alkalom volt a fiataloknak a találkozásra. A munka végeztével még együtt maradtak, éjszakán át táncoltak, körjátékokat, zálogosdit, erőpróbáló játékokat játszottak.
