Siklódi Csilla szerk.: Tradicionális sportok, népi játékok (A Sportmúzeum Kincsei 2. Budapest, 1996)

Tradicionális sportok, népi játékok (Siklódi Csilla)

3. kép: Lovagi torna (Zichy Mihály rajza) 3. picture: The tournament A városi polgárság erősödésével egyre nagyobb szerepet kapott a világi nevelés, majd kimondták az általános iskolakötelezettséget is. Az alapfokú oktatás jelentősége és ezzel együtt az iskolák szerepe egyre nagyobb hangsúlyt kapott a mindennapi életben. A legjobb pedagógusok nagyon korán belátták, hogy az általános szellemi nevelés nem választható el a test-neveléstől. A középkori leírásoktól, játékgyűjteményektől elkezdve a közelmúlt néprajzi, pedagógiai tanulmányaiig mindegyik a népi hagyományok, népi játékok felhasználását sürgeti az oktatásban. Ez persze a játékok több-kevesebb átalakításával, átalakulásával jár. A ma legáltalánosabb óvodai, iskolai körjátékok, versenyek nagy része népi játékokból származik. A versenysportnak, a testnevelés órákon tanított gyakorlatoknak azonban már nem egyszerűen ennyi a háttere. Legtöbbjének szintén megvan a népi változata, vagy az ahhoz hasonló gyakorlata. A szabályok megszületésében, vagyis a végleges változat kialakításában azonban az angol hagyományoknak volt döntő szerepe. Példaként említhető a bottal, ütővel és kis labdával, vagy fadarabbal játszott játékok széles köre. Magyarországon "mancsozás", "méta" volt a neve,de több változatát is ismerjük. Megtalálható Romániában is, (oina), de hasonlót játszanak Olaszországban, Németországban vagy akár Észtországban is. Ezeknek nincs leírt szabálya, vidékenként eltérő változatát játszák. Ugyanilyen volt a krikett és a base-