Siklódi Csilla szerk.: Sport Anno (A Sportmúzeum Kincsei 1. Budapest, 1993)

Az első olimpiák (Siklódi Csilla)

nak köszönhetően így is sikerült két aranyérmet nyernünk. A világkiállítás területén levő tóban tartott úszóversenyek körülményei sok kívánnivalót hagytak maguk után. A képeken is jól látszik, hogy a rajt és a cél sem jelentettek biztos pontot. Halmay a 100 yardon fölényesen győzött, az 50 yardos versenyben azonban 1 karcsapásos előnyét a két célbíró egyike nem tartotta elegendőnek. A vezető bíró döntése végül a holtverseny volt, ami azt jelentette, hogy Halmay és az amerikai Leány között újraúszás után hirdetik ki az elsőséget. Halmay győzelméhez semmi kétség sem fért az újraúszáskor, így 2 arannyal gazdagította éremgyűjteményét. Másik úszónk, Kiss Géza nem teljesen egészségesen indult neki a fél angol mérföldes távnak, de így is mergszerezte a harmadik helyet, az 1 mérföldön pedig második lett. Az atléták nem szereztek érmet. A szép eredmények ellenére Kemény Ferencet elkeserítette az, hogy az olimpai eszmét nem látta megvalósulni az amerikai háziversennyé vált küzdelmek során. (Atlétikában olyan kevés volt a külföldi versenyző, hogy az amerikai klubok pontversenyt írtak ki egymás között. Vízilabdában pedig az amerikai L, II. és III. csoport állt a dobogón eredményhirdetéskor.) Kemény hazatérése után azonnal felkereste a Bayreuth-i Wagner-fesztiválon tartózkodó Coubertint, hogy beszámoljon rossz tapasztalatairól. A legenda szerint azonban Coubertin felesége megakadályozta ebben azzal, hogy ők a zenét élvezni mentek Bayreuthba, és nem érnek rá holmi sportversenyekkel foglalkozni. Mindez annyira kiábrándító volt Kemény számára, hogy lemondott a NOB titkári posztjáról, amit Coubertintől örökölt, hosszú élete hátralevő éveiben a békemozgalomban tevékenykedett. Élete tragédiája volt, hogy 80 éves kora fölött 1944-ben feleségével együtt azért lettek öngyilkosok, mert zsidó származásuk miatt az a veszély fenyegetett, hogy sokakhoz hasonlóan a Dunába lövik őket. Az olimpiai mozgalom 1904-ben minden kudarc és csalódás ellenére is olyan erős volt már, hogy sikerült túllépni a rossz dolgokon. Része volt ebben a görögöknek, akik már az 1896-os versenyek sikerein felbuzdulva szerették volna, ha az ókori hagyományoknak megfelelően, és azok örököseként mindig Athén lesz az olimpiák színtere. 1906-ban, a 10 éves évfordulón ismét meghirdették a versenyeket. A NOB ingadozott, végül hivatalos döntést már csak a küzdelmek lebonyolítása után hozott, utólag törölte ezt a p

anheilen, vagy kisolimpiát a- hivatalos sorból. Mi azonban nemcsak azért tárgyaljuk, hogy újabb 2 magyar aranyéremről szólhassunk, hanem mert a 22 ország részvételével zajló játékok ismét az eredeti olimpiai szellemet hozták vissza a küzdőtérre. A magyar csapat az eddigieknél nagyobb számban vett részt Athénben. Ismét az atlétika és az úszás voltak az éremszerző sportágak. Érdekesség az, hogy Sztantich György, Szabadkai Sportegyesület tagja távgyaloglásban nyert, amelyben azóta sem sikerült ilyen jó helyezést szereznünk. Az egyéni úszóversenyekben — egy kis csalódásra — nem született magyar győzelem, de hogy megőrizhessük jó hírünket az úszóváltó Hajós Henrik (Hajós Alfréd öccse), Halmay Zoltán, Kiss Géza, Ónody György összeállításban az első helyen végzett. Az 1908-as olimpia rendezési jogát Róma kapta. Az olaszok azonban Athénban bejelentették visszalépésüket, mert úgy érezték, hogy nem tudnak időben felkészülni. A helyzetet az angolok mentették meg, akik elvállalták a ,,beugrást". Szerepüket nagyon komolyan vették, és a rendelkezésre álló másfél év alatt sikerült megteremteniük a versenyek megfelelő