Siklódi Csilla szerk.: Sport Anno (A Sportmúzeum Kincsei 1. Budapest, 1993)

Az első olimpiák (Siklódi Csilla)

feltételeit. Kormánytámogatás nélkül felépült az új stadion, amelyben helyet kaptak a birkózók, súlyemelők emelvényei és az úszómedence is. A rendezők figyelme arra is kiterjedt, hogy a versenyszámok kiírásánál, a szabályok megállapításánál a nemzetközi szakági szövetségek véleményét is kikérjék. Az ünnepélyes megnyitón a formaruhás nemzeti küldöttségek között természetesen a magyar csapat is ott volt. Ekkorra minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a sportban Magyarország a legnagyobb, legrangosabb nemzetközi versenyekben is jelentős sikerekre számíthat, ami az ország hírnevét is öregbíti. A sikeres tevékenységek támogatására mindig könnyebb pénzt szerezni, így aztán Londonban már 63 főből állt küldöttségünk. A sportolók ki is érdemelték a bizalmat, összesen 3 aranyérmet szereztek. Noha a katonatisztek részvételét most sem engedélyezte a Honvédelmi Minisztérium, kardcsapatunk elsöprő győzelmet aratott. Fölényük az egyéni versenyekben is megmutatkozott, az első hat közül öten magyarok voltak, csak a harmadik helyre sikerült egy cseh versenyzőnek bekerülnie. Az első helyet Fuchs Jenő szerezte meg Zulavszky Béla előtt. Újdonságot jelentett Weisz Richárd nehézsúlyú kötöttfogású (görög-római) birkózásban elért aranyérme. (Érdekességként említjük meg, hogy ekkor még a gerely hajításban, diszkoszvetésben is megkülönböztették az antik stílusú és a szabad stílusú gyakorlatokat). Weisz Richárd erejéről legendákat meséltek, jellegzetes alakja volt a korszak társadalmi és sportéletének egyaránt. A róla terjedő legismertebb történet szerint egyszer szóváltásba keveredett a Dunakorzó teraszán valakivel, aki párbajozni kívánván átadta a névjegyét. Weisz válaszul letörte az asztal márvány lapjának sarkát névjegyként. A kihívó úgy megrettent ettől az erődemonstrációtól, hogy azonnal elállt a párbajtól. Weisz Richárd az olimpián is megmutatta páratlan erejét, küzdőképességét, hiszen a döntőben 70 perces (!) küzdelemben győzte le orosz ellenfelét. — Halmay Zoltán és a 4 X 200 m-es úszóváltó is ezüstérmet szerzett. Az angolok a nemzeti sportágaikban is beírtak versenyeket, amelyekben természetesen az ő fölényük érvényesült. Ilyen volt a kötélhúzás, de a labdarúgás, gyeplabda, rugby és a tenisz is. A versenyeket általában nagy érdeklődés mellett, több tízezres nézőközönség előtt bonyolították le. Hangulatában, szervezettségében ez az olimpia volt az első, amely már nagyon hasonlított napjaink versenyeihez, ha méretében természetesen el is marad ezektől. 1912-ben Stockholmban rendezték meg az V. Olimpiai Játékokat. A svédek megmutat-