Cseh Valentin szerk.: „70 éve alakult a MAORT” – tanulmányok egy bányavállalat történetéből (2009)
Srágli IMJOS: A magyar gazdaság, politika és a MAORT
Ezért az 1946. és 1947. évek a jogtalan beavatkozás, az irreális termelési előírások ellen tiltakozó MAORT vezetés és a kőolajtermelés állami irányítói közti állandó viták évei lettek. 1 " A kőolajtermelés iránti irreális igényekben 1945 augusztusától a szovjet katonai szempontokon kívül egyre inkább megmutatkozott az a gazdasági - ezzel összefüggésben politikai kényszerhelyzet, amelybe a jóvátétel és a magyar gazdaság teherbíró képességét figyelmen kívül hagyó gazdasági és kereskedelmi szerződések sodorták a magvar államot. A nemzed érdeknek álcázott szovjet érdeket képviselték a kőolajtermelés magyar állami irányítói is. A Szovjetunióval 1945. augusztus 27-én kötött gazdasági egyezmény adta az alapját az 1946 áprilisában aláírt szovjet - magyar olajipari együttműködési egyezménynek, mely létrehozta az olajiparban a szovjet - magyar vegyesvállalatokat. Ellene - már a tervezés fázisában - az Iparügyi Minisztérium több tisztviselője és az érintett vállalatok vezetői egyaránt tiltakoztak. 1 " 8 A dunántúli mezők kőolajtermelésének szinten tartását, még inkább fokozását követelte meg az, hogy a magyar állam a létrehozott szovjet - magvar vegyesvállalatba az alaptőke részeként bevitte a MAORT-tól a termelés után járó 15 %-os kincstári részesedést (amelynek valóságos összege a termelés függvénye volt), s ezután a szovjet társaság rendszeresen követelte az őt illető részt. Az említett egyezmények megkötésének időszakában a MAORT által termeltetett kőolajmezők hozama már csökkenőben volt. Az évi 10-13 %-os természetes hozamapadást a megkövetelt egészségtelen mértékű termelés jelentősen megnövelte. Az olajmezők olajkészletének 1948-ig még 20 %-át sem sikerült kitermelni, de a gáznak a budafai mezőben 50 %-át, a lovászi mezőben 61 %-át termelték ki. A felhasználatlanul levegőbe jutó gáz. napi mennyisége 550-600 ezer m' volt, ami kb. 120 vagon jó minőségű barnaszén kalóriaértékének felelt meg. A túlzott termelés következtében olyan mennyiségű kőolajat fenyegetett az örökre kitermelhetetlenség veszélye, amely az ország szükségletét egy évtizedre fedezhette volna. Mindezeket egybevéve Magyarország ebből fakadó veszteségét közel kétmilliárd forintra becsülték, jóllehet a vállalat szakemberei hangsúlyozták, hogy ez racionális mértékű termeléssel és a gépi berendezések felújításával elkerülhető lenne. 109 A termelés növelését csak új olajmező felfedezése esetére ígérhették. Mindezekhez azonban pénz kellett volna, de a korábban tőkeerős cég a gazdasági ellehetetlenüléshez járt közel. A helyzetet súlyosbította - és éles vitákhoz vezetett - az államilag szabályozott, túl alacsonyan megállapított kőolajár: a tonnánkénti olajár az 1946 augusztusi, egyébként sem magas 342 forintról előbb 276, majd 226, végül 1947 februárjára 170 forintra süllyedt, ellentétesen mozogva a világpiaci árral."" A MAORT kétségbeejtő helyzetéhez hasonlóan alakult az ország nyersolajellátásának helyzete. Bár a MAORT csőkkenő termelése még túlhaladta az ország belső szükségleteit, a hiány első jelei már 1946-ban mutatkoztak. Finnek oka egyértelműen a jóvátételben és az ország teherbíró képességét figyelmen kívül hagyó gazdasági szerződésekben rejlett. 1946-ban a jóvátételre fordított kőolajtermékek mennyiségét csökkentették ugyan, de az még mindig meghaladta a termelés 15 %-át, ugyanakkor exportra 33,8 %-ot, a Vörös Hadsereg ellátására 11 %-nyi mennyiséget fordítottak, míg a belföld 39,7 %-kal részesedett a termelésből. '"" Ld.; SRÁGL] 1994.227-234, 108 OLXLX-F-l-oo5.d. 17. "" SRÁGLI 1998., 87.; MOIM Arch. Gy. 45/3., 46/4.; OL XIX-F-1-! ll.d. "" OL XIX F-l-oo Ld. 2., 3.d. 7., OL XIX-F-l-oo Ld. 2.t.
