Cseh Valentin szerk.: „70 éve alakult a MAORT” – tanulmányok egy bányavállalat történetéből (2009)
Srágli IMJOS: A magyar gazdaság, politika és a MAORT
A magfúr^i~(!,is:i'i, jiolitikji és a MAORT Az 1947/48-as költségvetési évben a magyar államot kőolajból jóvátételi és export célokra mintegy 342.309 tonna szállítási kötelezettség terhelte, azaz az összes termelésnek több mint kétharmada. 1 " A belföldi szükségleteket is számítva az igényeket havi 45.000 tonna kőolajtermelés biztosíthatta volna, de a MAORT termelése közel kétezer tonnával volt kevesebb. Bár a külkereskedelmi tárgyalások előkészítésébe bevont szakértők - leggyakrabban az Iparügyi Minisztérium tisztviselői - a miniszterhez és a Gazdasági Főtanács főtitkárához írott feljegyzéseikben figyelmeztettek a meggondolatlan szerződések veszélyeire, azok mégis megszülettek, és feltételeik többnyire egyáltalán nem voltak előnyösek. Az 1947. évi, mintegy 260.000 tonna évenkénti szállításról szóló szovjet - magyar szerződésben például az ellentételezésként felajánlott áruk javarészére itthon igény nem volt, miközben a kőolajárat jóval a belföldi alacsony árak alatt határozták meg." 2 A MAORT-tal kapcsolatosan 1945 óta zajló események, a vállalat helyzetének alakulása szorosan összefüggött az országban végbement gazdasági és politikai változásokkal. E kettős meghatározottságú rendszerben a vállalat helyzetét, a vele szemben támasztott követelményeket nem annyira a gazdasági, mint a politikai oldal határozta meg. 1949-re magántulajdonban az ipar és bányászat területén már csak az egészen kicsi és a külföldi tulajdonban lévő vállalatok voltak. A 10, vagy több alkalmazottat foglalkoztató és a külföldi tulajdonban lévő vállalatok államosítására 1949 decemberében, az 1949. évi 20, számú törvényerejű rendelettel került sor. Az ekkor állami tulajdonba vett külföldi tulajdonú vállalatok valójában már korábban állami kezelésbe jutottak, részben az emLített gazdasági okokból, másrészt oly módon, hogy vezetőik ellen szabotázs és kémkedés vádjával pert indítottak. A nagy gazdasági perek a gazdasági és hatalmi kulcspozíciók körül sűrűsödtek: a nagy, külföldi tulajdonú vállalatok és velük együtt a minisztériumok vezető tisztviselői ellen folytak. A perek sorában kiemelkedő jelentőségű volt a ÁLAORT vezetői ellen 1948 őszén-telén lefolytatott szabotázs-per. A megkötött és teljesíthetetlen szerződések végül is nemcsak az állam, hanem a MAORT ellen is fordultak: az exportügyleteket bonyolító szovjet társaságok a MAORT-ot vádolták a késedelmes szállításokért, panaszt téve ellene az iparügy irányítóinál. A MAORT kőolajtermelése a háborús károk helyreállítása után a gazdasági nehézségek ellenére sem csökkent soha az ország belső szükségleteit fedező mennyiség alá. Az előírt irreális mennyiségek kitermelését azonban 1947 őszéig nem sikerült biztosítani. A termelés az elvárások szerinti szint 81 - 99 %-a körül ingadozott, de 1947 októberében már meghaladta a 100 %-ot, és 1948 szeptemberéig mindvégig a kormányzat által előírt szint felett maradt."' A tények reális mérlegelése alapján sem a termelt kőolaj mennyiségének csőkkenése, sem a kutatások eredménytelensége, sem a budapesti gázvezeték építésének elmaradása sem képezhette volna a MAORT ellen a későbbiekben felhozott vádak alapját. Az erélyes állami beavatkozást a gazdasági tényezők mellett politikai okok motiválták. A i\L\ORT állami tulajdonba vétele előtt csak egyetlen út maradt nyitva: ha bizonyítani lehet, hogy a MAORT megszegte a vele (illetve jogelődjével) kötött egyezményt és szerződést, valamint vállalt kötelezettségeinek teljesítését elmulasztotta, mert akkor a kapott jogok az államra szállnak 111 Magyaripar, 1948. febr. 25. 13. old.; OI.XIX-lM-oo l.d. 2., XIX-1 :-1-1 9. d. 1.2 OI.XIX-F-1-19.d., XIX-t'-l-oo 2d. 3„ S.d. 17.; OL XIX-F-1-1 9.d.;OL XIX-l-'-l-oo 3.d. 1 l.t. 1.3 OL Z 357. 2.CS. (1948. szeptember 25.)
