Srágli Lajos: Ásványolajtermékek és kereskedelmük Magyarországon a XIX.-XX. században (Zalaegerszeg, 2005)

erőltetett iparosítás, a szocialista táboron belüli munkamegosztás és még más, politikai meghatározottságú tényezők döntő átalakulásokat okoztak az energiastruktúrában is. Az egyes energiahordozók részaránya (%) Energiahordozó 1950 1960 1970 Szén + szénféleségek 74,5 72,4 49,1 Földgáz 3,5 2,7 13,6 Olaj 7,5 18,5 29,3 Egyéb 14,5 6,4 7,4 Rendkívüli a növekedés a gépjárművek számában. Különösen a személygépkocsik száma növekedett óriási mértékben: 1955 és 1995 között a személygépkocsik száma több mint 140-szeresére nőtt. A gépjárművek számának alakulása Magyarországon (1000 db) 1955 1960 1965 1970 1975 2980 1985 2990 1995 Személygépkocsi 16 31 100 220 570 1.013 1.436 1.945 2.245 Tehergépkocsi 28 33 49 84 104 123 167 224 292 Mezőgazd. gépek 28 45 72 74 76 70 67 59 37 Autóbusz 3 5 7 9 12 22 25 26 20 Motorkerékpár 100 236 391 601 700 677 396 169 159 A közel másfél évszázadot áttekintve nem csak a fogyasztás nagymértékű emelkedése figyelemre méltó, hanem a felhasználási területek sokasodásával, a technikai és technológiai fejlődéssel párhuzamosan a kőolajból kinyert termékek száma is növekedett. Az 1898. évi iparstatisztikai felvétel adatai szerint a magyar-országi finomítók a következő termékeket állították elő: a kazán nélküli kis gyárak mindössze négyféle terméket állítottak elő (finomított kőolaj, kenőolaj, kékolaj és kőolajszurok), a kazánnal ellátott kis telepek szintén négyféle Moszkvics gépkocsi tankolása