Srágli Lajos: Ásványolajtermékek és kereskedelmük Magyarországon a XIX.-XX. században (Zalaegerszeg, 2005)

terméket választottak széjjel (finomított kőolaj, benzin, kékolaj és kőolajkátrány). A középnagyságú vállalatok már 12 féle terméket gyártottak (finomított kőolaj, benzin, kenőolaj, gázolaj, kékolaj, zöldolaj, gépkenőcs, kőolaj-szurok, kőolaj-koksz, kőolaj-kátrány, vazelin, paraffin), a nagy finomítóknál 13 féle terméket találtak (finomított kőolaj, benzin, kenőolaj, gázolaj, kékolaj, zöldolaj, gépkenőcs, kőolaj-szurok, kőolaj-koksz, kőolajkátrány, paraffin, cerezin és gyertya). A Magyar Korona Országai területén előállított ásványolajtermékek 1898-ban Termék Mennyisége (q) Aránya (%) Finomított kőolaj 744.385 74,35 Kenőolaj 123.849 12,37 Benzin 68.537 6,85 Kékolaj 19.810 1,98 Kőolaj-koksz 12.746 1,27 Gázolaj 10.914 1,09 Kőolaj kátrány 8.080 0,80 Kőolajszurok 4.366 0,44 Zöldolaj 3.388 0,34 Paraffin-gyertya 2.398 0,24 Paraffin 1.416 0,14 Gépkenőcs 1.003 0,10 Vazelin 238 0,02 Cerezin 62 0,01 Összesen 1.001.192 100,00 A XX. század elején, de még inkább a két háború közti időszakban nagymértékben nőtt a választék. Ez részben a közlekedésben és az iparban lejátszódó technikai fejlődésnek (ekkor terjednek el igazán a robbanómotorok, s váltják fel a gőzerőt), részben annak köszönhető, hogy az ekkor létesülő kőolajfinomítók korszerűbb technikai, technológiai feltételeikkel alkalmasak voltak többféle párlat szétválasztására, finomítására, az atmoszférikus desztilláció maradékának további feldolgozására. A kőolajból a desztillációs módszerrel előállított, finomított termékek egy részét önmaguk a finomítók dolgozták fel tovább, s állítottak elő különféle adalék- és segédanyagok felhasználásával ásványolajtermékeket (pl. kenőzsírok). Egy részük azonban a továbbfeldolgozó, vegyipari üzemekbe