Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

II. A háborús gazdálkodás hatása a munkások élet- és munkakörülményeire

II. A háborús gazdálkodás hatása a munkások élet- és munkakörülményeire 1939. szeptember l-jén, Németországnak Lengyelország elleni támadásával kezdetét vette a második világháború. A háború kirobbanása Magyarországot éppen a győri programmal elindult nagymérvű fegyverkezés közepette érte. Az ipar ekkor a konjunktúra időszakát élte. A hadiipari termelés további folyamatos bővítése megkívánta a nyersanyag-kitermelés fejlesztését és nagyobb nyersanyagkészletek felhalmozását is. Egyre komolyabb méreteket öltött a fegyverkezéshez szükséges ásványi nyersanyagok bányászata, természetszerűleg a motorizált háborúhoz nélkülözhetetlen nyersolaj kitermelése is. Az 1938 óta tartó konjunktúra első szakasza 1940 közepéig tartott, majd pangás, illetve visszaesés következett. Erre az időszakra Magyarország a bécsi döntések értelmében területében ismét gyarapodott, s ez, ha azonnal és közvetlenül nem is volt érzékelhető, a gazdasági potenciál bővülését eredményezte. Ugyanakkor - részben ennek következményeképpen - növekedtek a Magyarországgal szembeni német elvárások is, majd a későbbiekben a magyar gazdaság teljesen alárendelődött a német igényeknek. 1941 nyarától, a Szovjetunió elleni háborúhoz való csatlakozástól kezdődően a haditermelés ismét erősen fellendült, de a fellendülés már nem eredményezett olyan általános konjunktúrát, mint az 1938-40 közötti időszakban. Az ipari termelés belső arányainak eltolódása egyre nagyobb mértékű: a fogyasztási cikkek termelése az 1938-39. évi szinthez viszonyítva 1942-43-ra 25 %-kal csökkent, s a csökkenés 1943ban és 1944-ben tovább fokozódott. 1943-ban már az élelmiszerhiány is komolyan jelentkezett. Ezzel párhuzamosan az infláció 1941 -ig lassú üteme 1942-43-ban meggyorsult, 1944-ben rohamossá vált.