Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)
II. A háborús gazdálkodás hatása a munkások élet- és munkakörülményeire
1939-től kezdődően Magyarország nemzetközi elszigetelődése, ugyanakkor a fasiszta hatalmakhoz kötődése fokozódott. 1941 decemberében az ország Angliával, majd az Egyesült Államokkal is hadiállapotba került. A politikai kapcsolatok megszakadásához hasonlóan súlyos csapás volt a kereskedelmi kapcsolatok megszűnése is. Az ország szinte egyetlen kereskedelmi partnere Németország maradt, de ezekben a kapcsolatokban a két állam nem egyenlő felekként vett részt. A gazdasági és politikai helyzet ellentmondásai mellett a katonai akciók, a háborúban való fegyveres részvétel következményei is súlyossá tették a helyzetet: a keleti fronton emberéletben és anyagiakban elszenvedett Ha J tómü szí J ának kenése a óriási veszteségek mellett a zsírműhelyben (Lardolme, 1936) német igények fokozódása, kilátástalanná tette a helyzetet. Ezek a körülmények az ország lakosságának életkörülményeit rendkívüli mértékben lerontották, a háború végére anyagi-szociális és pszichikai válságot idézetek elő. 109 A háború az olajiparra sem maradt hatástalan. Nemcsak a termelés nagymértékű fokozását követelte, hanem mennyiségi és minőségi változásokat eredményezett. Növekedett az iparba befektetett tőke, új üzemek, vállaltok keletkezetek. Az a fejlődési ütem, mely az olajiparban tapasztalható volt, messze nagyobb, mint az ipar legtöbb ágában. A kőolajfeldolgozó kapacitás az 1930. évi 280.000 tonnával szemben 1943-ban már évi 805.000 tonna volt, mely 14 gyártelep között oszlott meg. Ebből a terület-visszacsatolások során került Magyarországhoz 5 kőolaj finomító, évi 80.000 tonna kapacitással. 110
