Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

I. Az olajipar fejlődése és munkásainak helyzete a második világháború előtt - 5. Szociális intézkedések az olajbányászati vállalatoknál

bevezetése egy percig sem volt kérdéses. Az EUROGASCO munkásszemélyzete részére 1936-ban készült szolgálati rendtartás már rögzítette a 8 órás munkanapot és a vasárnapi munkaszünetet, hacsak az üzem biztonsága a túlmunkát nem tette szükségessé. A túlórákért 25 %-os, a vasárnapi-ünnepnapi munkavégzésért 50 % pótdíjat határoztak meg.

107 A kutatófúrások munkásait általában jól fizették, de a fúróberendezés gyakori helyváltoztatása miatt ezeknél szociális létesítményeket nem építhettek ki. Az állandóbb jellegű üzemben viszont igyekeztek megteremteni bizonyos elemi feltételeket: így a görgetegi mélyfúró üzemben már 1935-ben létesítettek hideg-meleg vizes zuhanyzót, s a dolgozók orvosi ellátást „szükségmegoldásként" az OTI orvos heti két alkalommal való rendelésével próbálták biztosítani.

108 Az EUROGASCO mint idegen vállalat jóléti intézkedéseit tekintve sem tartozott a magyar állami szervek hatáskörébe. Ezeket a kérdéseket sem az „Egyezmény", sem a „Szerződés" nem szabályozta. Az 1938ban létrehozott MAORT viszont magyar illetőségű, a Budapesti Törvényszék, mint cégbíróság által bejegyzett vállalat volt, melynek figyelembe kellett vennie a magyar hatóságok rendelkezéseit, határozatait. Az amerikai tulajdon azonban lehetőséget adott arra, hogy némiképpen eltérjenek azoktól, s általában a magyarországi átlag feletti jóléti intézkedéseket valósítsanak meg. A MAORT szociális politikája teljességében a vállalat létrejötte után még nem bontakozott ki, csak akkor, amikor már több olajtermelő mezőre támaszkodva biztosabb termelési kilátásokkal rendelkezett.