Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

I. Az olajipar fejlődése és munkásainak helyzete a második világháború előtt - 2. Az olajipari munkásság kialakulása, rekrutációja, rétegződése

és a termelés. A MANÁT és ONÁRT azonban még később is alkalmazott külföldi honos szakmunkásokat. Az ásványolaj- és földgázbányászat munkásságának összetétele, az egyes rétegek arányai jelentősen különböztek a kőolajfinomító iparétól. A szakmunkások két, a végzett munka jellegében különböző réteget alkottak: a fúrási szakmunkások viszonylag nem nagy számú csoportja mellett a A M0

LÁRT izaszacsali fúrásánál (1942) termelőüzemek kiépülésével együtt megjelent az ipari szakmunkások több szakmát átfogó rétege. Ez utóbbiak számát a vállalatok - 1945 előtt - zömében más iparágakban alkalmazottak „elcsábításával" bővítették. A speciális ismeretekkel rendelkező fúrási szakmunkásokat az üzemekben képezték ki. Kezdetben a valamilyen iskolát már végzett, más szakmát elsajátítottak közül választották ki azokat, akik bemutatás és gyakorlás során tanulták meg a szükséges ismereteket. A MAORT egyedül állt a vállalatok közt azzal a kezdeményezéssel, hogy 1942-43-ban Lovásziban bentlakásos fürómesteri tanfolyamot szervezett.

55 Jellemzője az olajbányászatnak az is, hogy a szakmunkások aránya magasabb volt mint az iparban, s az arányszerűségben a háború alatti eltolódások is ellentétes előjelűek. A szakmunkások aránya a kőolaj- és földgázbányászatban (az összes munkások százalékában).

56 1938 1940 1943 1946 Szakmunkás 29,2 55,2 73,7 55,5 Egyéb munkás 70,8 44,8 26,3 44,5