Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

I. Az olajipar fejlődése és munkásainak helyzete a második világháború előtt - 3. A szociális törvényhozás és az olajipari munkások életére is kiható állami intézkedések

A kőolajtermelés alapvetően vidéki ipar, az itt végzendő munka valóban nehéz testi munka lévén a női munkaerő alkalmazása sem kapott olyan mértékben szerepet mint a kőolaj feldolgozó iparban. Igaz, a háború időszakában itt is volt némi emelkedés a nők arányában.

57 Férfiak, nők, ifjúmunkások aránya a kőolajbányászatban (a munkás összlétszámhoz viszonyítva) Az a folyamat, mely a kőolaj feldolgozó iparban a munkásgárda időnkénti kicserélődését és a szakképzett munkaerőnek a háború alatti csökkentését eredményezte, a kőolajbányászatban sokkal kisebb mértékben játszódott le. Ez nagyrészt az amerikai vállalat munkaügyi politikájának tudható be: igyekeztek egy jól fizetett szakmunkásgárdát kialakítani, a szigorú munkafegyelem megkövetelése mellett munkásaikat megtartani, a háborús katonai behívások időszakában lehetőség szerint éltek a katonai szolgálat alóli felmentések kérésének eszközével.

58 Ez a munkások közül elsősorban a szakmunkásokra vonatkozott, a kisegítőként, napszámosként alkalmazottaknak viszont bőséges utánpótlását biztosította a falusi munkanélküliek, megélhetési gondokkal küzdők tömege. 5. A szociális törvényhozás és az olajipari munkások életére is kiható állami intézkedések A két világháború közti időszakban az ipari munkásság helyzete általában véve szoros kapcsolatban változott az ország gazdasági és belpolitikai viszonyainak alakulásával. Az első világháború alatt, nemkülönben az azt követő években súlyos válságot élt át a magyar társadalom. A felgyülemlett feszültségek levezetését, az ellentmondások feloldását a Tanácsköztársaság sem Év férfi no ifjúmunkás 0,9 0,4 1938 98,8 1943 98,1 1946 97,1 0,3 1,5 2,9