Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)

a terepre való csomagoláshoz. Mr. Atkinson és rendőrei segítségével itt 136 pápua hordárt szereztünk. Mr. Atkinson adott mellénk egy tolmácsot és még két másik felfegyverzett rendőrt. Ezen kívül rendelkezésünkre állott még 10 boy és 5 személyi szolga, szakács, akiket Port Moresbyból hoztunk magunkkal. A karaván 9 óra 20 perckor indult el Givából és délután 4 óra 30 perckor érkezett Kukujába, a társaság fúrótelepére. Az út tulajdonképpen egy 2 lépés széles ösvény volt és főképpen dombok keskeny gerincein vezetett, néhány völgyet keresztezve. A talaj rendkívül nehezen volt járható, mert agyagos és csúszós volt. A levegő tele volt párával, a nyergekben annyira meleg és fullasztó volt a levegő, mintha üvegházban jártunk volna. A dombok tetején elviselhetőbb volt a gyaloglás, mert gyenge szellő fújdogált. Soha fárasztóbb utat nem tettem, úgyszólván semmi földtani megfigyelésre nem voltam képes. Gapuri nevű személyi szolgám nagyon figyelmes volt, ha látta hogy kimerültem, a földre, a durva fűbe lefeküdtem, azonnal hozott egy kókuszdiót amely valamelyest felüdített. Ez az ember, aki Port Moresby-ben szegődött az expedícióhoz minden tekintetben ügyes volt. Minden házimunkát elvégzett, finom női ruhákat is tudott mosni, vasalni, stb. Ezeknek az embereknek a havi fizetése egy ausztráliai font volt. Ezenkívül teljes ellátást kaptak, amely hatósági előírás szerint rizsből, szágóból, konzervhúsból, vadhúsból és helyi gyümölcsökből állott. Meg volt szabva, hogy milyen időközökben kell nekik színes ágytakarót adni vászonból. Mindegyik kapott egy-egy pokrócot is. A teherhordó pápuák naponként két szál amerikai préselt dohányt kaptak egy napi teherhordáséit. A teher súlya személyenként 25 kilónál nem lehetett több. El kellett őket látni gyógyszerrel és evőeszközökkel (csajka és kanál) is. A pénzt munkaidejük letelte után egy összegben kapták meg. Ezt azon nyomban el is vásárolták, többnyire fejszét, kést, tükröt, dorombot (zsidóhárfa), üveg-gyöngyöket, leplepet (ágyéktakaró) vásároltak. Bizony nem volt csoda, hogy a napi 2 szál dohányéit nem szívesen vállalkoztak a teherhordásra. Ezt a legtöbb esetben csak kényszerből tették. A leszerződött időt az állandó szolgáknak szigorú büntetés terhe mellett ki kellett töltcniök. A személyes szolgálatra fogadott boyok nem cipeltek nehéz terhet, ezek csak kalapácsot, fényképezőgépet, apró földtani műszereket, távcsövet és fegyvereket hordoztak.