Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)
Mikor még a kórházban voltam, egy napon séta közben Kovács Géza ávós főhadnagy megkérdezte tőlem, hogy rendesen sétáltatnak-e. Hát én bizony megmondtam, hogy délután nem sétálok soha, és délelőtt igen gyakran egy-két perc múlva már bekergetnek a zárkába. Másnap reggel az őr kérdőre vont, hogy én miért vádaskodok, majd megtanít engem tisztességre. Én éppen az ágyamat takarítottam a poloskáktól. Az őr meg akart ütni. Az ágytartó vasrúddal védekeztem. Erre összerugdosott úgy, hogy megsérültem, heregyulladást kaptam, és a fitymám elgennyesedett, ez utóbbi évekig eltartott. Az alatt míg a kórházban voltam, a fogház más részében fogvatartott dr. Göllner Lajos egyetemi tanár fogászt is áthozták a kórházba, hogy fogainkat rendbe szedje. Négy hidat kellett nálam rendbeszednie. Volt a kórházban egy régi röntgenberendezés. Ebbe a röntgencs szobába összegyűltek a kórházi rab orvosok és a kórház főorvosa is, és őrök nélkül kihúzta Göllner a szükséges fogpilléreket. Itt alkalmam volt ismét beszélgetni az orvosokkal. A fegyház azon részéből, ahová ezután helyeztek, átküldték Pásztor Tamást 176 , aki ott házimunkás volt, hogy a holmimat áthozza. Ez a Pásztor a Földművelésügyi Minisztériumban Pfeiffer 177 volt államtitkár munkatársa volt. Ö sokat segített új zárkámat (I. emelet 27. sz.) rendbeszedni. Itt egy hosszú zárkát kaptam, amely mintegy 10 méter hosszú volt. Ez fűthető volt, de egy napon csak két óra hosszat fűtötték. Zárkám mellett a jobb és baloldalon levő két zárka üres volt azért, hogy ne kopogtathassunk egymásnak. A zárkában a padlóba süllyesztett hajóWC volt, folyóvízzel. Ez azért volt jó, mert ha a víztartály elromlott, akkor rab munkások jöttek azt megjavítani. Ezek egymás közötti beszélgetéséből megtudtam, hogy Ábel is itt van. Ennek az osztálynak az orvosai Kisfaludi Bertalan, a belga követség orvosa és Placskó Lajos sebészorvos voltak. Ezek az orvosok segítettek a rab borbélynak a nyiratkozásnál. Itt az őrök durvák és komiszak voltak, egynek a kivételével. Ez megelőzőleg a szombathelyi repülőgépgyárban dolgozott. Az őrök itten egy kismacskát és egy kanári madarat tartottak. Itt eleinte csak egy 10 méter hosszú szakaszon engedték meg a sétát, későbben én is sétámattam, körben az egész udvaron. A földszinten volt egy mérnöki iroda. Rendszerint ezekkel egyidőben engedtek ki sétálni. Ezek közül senkit nem ismertem. Csak azt láttam, hogy fénymásolatot
