Csath Béla: A nagylengyeli olajmező hőskora (Zalaegerszeg, 1991)

zető, a másik az általános adminisztrációkat intéző személyzet részére épült. Itt dolgoztak ekkor Bedő Vince és Lőrincz Mária. Dedinszky János fiatal geológus az előző év novemberében került Nagylengyelbe Lovásziból, aki a , .Vadkörtefa' ' nevű borkimérő felé vezető úton lakott. Barátom és a fiatal geológus gyorsan megbarátkoztak, s lakáshiány miatt nála lakott a kezdeti időkben. A műszaki kollégák közé tartozott még Szanka István olajmérnök is, akivel barátom az első napon az NI—10 jelű fúrás megtekintése alkalmával ismerkedett meg. Ők alkották ebben az időben a nagylengyeli dolgozók műszaki gárdáját, akikre komoly és felelősségteljes munka várt a következő években. Az első találkozásunkkor az alaposságáról híres és lehetetlent nem ismerő Buda Ernő üzemvezető a következőket mondta el:, .Amikor a Nagylengyel község környékén létesített kutatófurási munkák irányításával bíztak meg, örömmel fogadtam a megbízást. Szép és kedvemre való feladatnak ígérkezett. Érdekel az ismeretlen kutatási terület. Régi vágyamat látom benne megvalósulni: a szabad természetben a furómérnöki munka betöltését. Régi barátaim közé kerültem, furószakmunkások, fürómesterek, főfurómesterek közé, akik legnagyobb részével az eddigi olajbányászati munkámban gyakran találkoztam Kerettyén, Lovásziban. A már ismeretes 9 nagylengyeli kút eredményeiből kell megtanulnunk egy új fúrási technológiát, az iszapkezelés módját stb. Feladatomat abban látom, hogy az első egynéhány fúrással megismert olajkincs felkutatására és a feltáróíurások végrehajtására olyan fúrási üzemet szervezzünk, ahol az egyes munkacsoportok munkái szervesen egybefonódnak, s kialakítsuk annak a telepnek a magját, mely egy korszerű olajmező kiindulását képezheti." A nagylengyeli mező múltját - ha annak lehet nevezni az eltelt egy, másfél évet - a szakirodalomból és a különféle leírásokból ismerhettem meg. Úgy gondolom, hogy pár szóval erről is meg kell emlékezni. Az ún. salomvár-nagylengyeli maximumon kezdetben lemélyített Sa-1, Sa-2 és Sa-3 jelű fúrások nem hozták meg a kívánt eredményt, de a rétegvizsgálatoknál kiemelt folyadék oly mértékben tartalmazott olajnyomokat, ami a további kutatásokhoz alapot szolgáltatott. 1950 augusztusának végén kezdték fúrni az Nl-1 jelű fúrólyukat, melynek mélyítésére Lendvaújfaluból szállították át Nagylengyel határába az R—11 számú Man-motoros dízel furóberendezést. A fúrási munkálatok műszaki irányítását Paál János oki. bányamérnök vezette, míg a főfurómesteri teendőket Szűcs László látta el. Érdemes az R-ll fúróberendezés műszakvezető furómestereinek nevét is feljegyezni, akik megala-