Csath Béla: A nagylengyeli olajmező hőskora (Zalaegerszeg, 1991)

pozták a nagylengyeli mező későbbi hírnevét: Csörgits József, Kiss Imre, Csillag Ferenc és Farkas Jenő. A kutatófúrás Nagykanizsán székelő Ásványolajkutató és Mélyfúró Vállalathoz tartozott. Paál János és Szűcs László a fúrás közvetlen közelében lévő kis akácosban felépült faházakban laktak, míg a fúrós gárda a környéken lévő (Nagylengyel, Gellénháza stb.) falukban bérelt szobában lakott családjával vagy egyedül. A fúrásnál a torton mészkő elérésekor 1950 m-ben az öblítőkör megszűnése - teljes iszapveszteség - megpecsételte a kutatófúrás sorsát. Az elszerencsétlenedett fúrást nem tudták megfelelőképpen kivizsgálni, A fúrólyukból kidugattyúzott folyadékban még olajnyomok sem voltak. Hamarosan sorra került a közeli Nl—2 jelű fúrás lemélyítése, melyet az Nl—1-től keletre 600 m-re telepítettek. A fúrást 1951. január 9-én kezdték el és az Nl—1 jelű fúrásból okulva - az esetlegesen bekövetkező iszapveszteség miatt - nem mélyítették le a mészkőbe, hanem csupán a felette lévő torton zöld homokkövet nyitották meg 1921,5 m-ben. Az 1952. március 11-18. között tartott rétegvizsgálat az említett zöld homokkőből dugattyúzással napi 12-15 m

1 olajtermelést eredményezett. Az Nl-3 jelű fúrás már olyan célzattal települt (Nl—2-től DK-re kb. 300 mre), hogy megvizsgálják azt a mészkövet, amelyben az Nl—1 jelű fúrásban teljes folyadékveszteség lépett fel. Az 1951. április 16-június 26-ig tartott fúrással elért 1968 m mély lyuk kiképzése sikerrel járt. Ez a fúrás nyitotta meg első ízben a mészkőtárolót. Ezzel egyidejűleg megkezdődött a nagylengyeli terület továbbkutatása és feltárása. Az Nl-4, Nl-5 és Nl—6 jelű fúrások már 1951. év végére lemélyültek és a zöld homokkövet és a mészkőtároló felső részét is feltárták, de egyik sem érte el a 2000 m-es mélységet. 1950. július 1-től megalakult nagykanizsai székhellyel a Dunántúli Ásványolaj Termelő Nemzeti Vállalat (DÁT). Feladata volt a nagylengyeli olajmező leművelése, mely 1951 augusztus havában indult meg. 1951. október 1-én a MASZOLAJ RT. (Magyar-Szovjet Olaj Részvénytársaság) létrehozása után két termelő vállalat alapítására került sor, melyek önállóan folytatták tevékenységüket. Egyik bázakerettyei székhellyel a MASZOLAJ RT Budafai Kőolajtermelő Vállalat nevet, a másik lovászi székhellyel a MASZOLAJ RT. Lovászi Kőolajtermelő Vállalat nevet kapta. A nagylengyeli olaj mező ettől kezdve az utóbbi vállalat szervezetébe tartozott. Ugyanakkor a fúrási részleg pedig MASZOLAJ RT. Dunántúli Mélyfúró Vállalat névre hallgatott. 1952 elején mindössze két, pálinkafőzőből elhozott 20 nr-es tartály és egy nyitott, ugyancsak 20 nr-es tartály képezte az ideiglenes tankállomást: ide termeltek az első kutak. Az olaj elszállítására Gellénháza és Bak között megépült egy 6"-os és 8"-os kombinált vezeték, Bakon pedig egy ideiglenes