Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)
III. IRMA, TE ÉDES
IRMA, TE ÉDES Már negyedéves hallgató voltam, amikor a nyári gyakorlatom során Bázakerettyén az „Irma kempen" volt felállítva a fúróberendezésünk. Ez a szőlőkkel beültetett domborulat a kerettyei völgy fölött húzódott és nevét egy nagyon jó formájú, cserfes, szabadszájú menyecskéről kapta, aki ott szőlőtulajdonos volt. A rossznyelvek szerint nem idegenedett a másik nem képviselőitől, akik igen szép számmal legyeskedtek körülötte, mert felettébb szemrevaló fehérnép volt. Ott zakatolt tehát a fúróberendezés Juhos György mester vezénylete alatt, aki igencsak szerette regulázni a partijába beosztott egyetemista gyakornokokat. Neki is tetszett Irma, nekünk is, különösen amikor bikinire vetkőzve kapált a szőlőben. És mivel nem volt irigy fehérnép, sokszor és sokat kapált abban az időben a szőlő hasznára és a mi nagy-nagy gyönyörűségünkre. Tudta ezt ő is és ha éppen „véletlenül" arra jártunk — nem volt messze a toronytól —, mindig tüntetően kedves, vidám volt velünk és szívesen kínálta a tavalyi bort. Mi meg szívesen hoztunk neki ezt-azt a boltból, ha a mester elugrasztott minket cigarettáért, sóért vagy kenyérért, de leginkább sörért. Nem tetszett ez a barátkozás azoknak a férfiaknak, akik itt éltek a környéken és részben szabadok, nőtlenek voltak, részben nem, de azért mindegyikük reménykedett, hogy csak igaz a mende-monda és hátha a szép gazd'asszony egyszer őt választja magányának megosztására. Mivelünk csak cicázott, nem vett komolyan és ezt tréfás kedvesen meg is mondta. Mi amolyan úrfiak vagyunk, akik nyár végén elmennek, ő meg itt marad a rossz hírével, ha már belekeveredne. De nem keveredik velünk semmi ilyesmibe. A helybéliek, azok mások! Ott van lehetőség és azok féltékenyek ugyan egymásra, de a vesztes is azt mondja „No mégsem egy idegen.". Ha meg velünk szűri össze a levet, ezek többé nem állnak vele szóba, átnéznek rajta, mint az üvegen. Ezt tudta jól Irma, és tudta jól a határt is, ameddig elmehet. Velünk mindig ellenőrizhető, látható módon csevegett, és csak akkor, ha többen mentünk együtt hozzá. Aki egyedül próbálkozott, annak nem ért rá, akkor mulaszthatatlanul sok dolga akadt. így hát ő is tudta, hogy senkivel közülünk nincs kapcsolata, mi is tudtuk, de sajnos az irigy helybéli férfinép ezt nem így látta. Megsokallták a legyeskedést az Irma körül és elhatározták, hogy megbüntetik a pimaszkodó praxikat. Nagyon szerettünk búcsúba járni. Ezeknek a búcsúknak a vallási oldala nem nagyon érdekelt minket, viszont a kirakodóvásár, a céllövölde, a körhinta, a mutatványosok, a lacikonyhák, a hömpölygő tömeg, a harsogó zene, a színes forgatag számtalan szórakozási lehetőséget kínált. Hát még az milyen vidám volt, mikor utána felmentek a népek a szőlőhegyre és felvittek rengeteg sok ennivalót! Sült malacot, libát, kacsát, csirkét, százféle süteményt! Minden gazda igyekezett