Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)

II. PRAXIK AZ OLAJMEZŐN

PRAXIK AZ OLAJMEZŐN Ha valaki egyetemi hallgató és négy éven át gyakornok — vagy ahogy mondják: praxi — valamelyik olajmezőn, akkor olybá tűnik, mintha otthon lenne, különösen akkor, ha diplomája megszerzése után is ott helyezkedik el. A korcsoport, melyről most szólok, a „visszaesők" közé tartozott. Érkezéskor, nyárelőn régi meghitt ismerősként üdvözölték a helybélieket, akik már számontartották őket. Friss vérkeringést, színfoltot hoztak ezek az egyetemista fiatalok a kis közösség életébe. Hivatalosak voltak a név- és születésnapokra, búcsúkra, vállalati ünnepségekre és egyéb mulatságokra. Mozgékony, táncos, bővérű nótás-mulatós legények, fáradhatatlanok, mindenre kaphatók és mindig vidámak. Az uszodában és a teniszpályákon éppúgy keresett partnerek, mint a kártyapartikban. Az sem volt ritka eset, hogy szerelem szövődött a helybéli vagy éppen ott nyaraló rokon-ismerős nagylányok és a praxik között, mely több alkalommal házasságba is torkollott. Nagy volt hát a praxik ázsiója ott, ahol eladó lány lakott, de mi tagadás, keresett, szívesen látott partnerek voltak a gyakornokok az elnehezült, piáló-vadászó, kártyás, unalmas középkorú férjek elhanyagolt asszonyainál is. És a férj — rendszerint — nem sejtett semmit. Ha mégis, netalán gyanított volna valamit, akkor gyorsan váltani, palástolni kellett az ügyet, hiszen kis helyen mindenki mindenkit ismert, mindenkiről mindent tudott, de legalábbis törekedett erre. A praxi fiúk között kétségtelenül előnyben voltak azok, akik nagyobb családban, több testvér— köztük leánytestvér— társaságában nevelődtek. Ezek jól ismerték otthonról a női praktikákat, a férjfogás trükkjeit, anyai és leányszinten egyaránt. Messziről felismerték és elkerülték a veszélyes helyzeteket, mert nem nagyon akartak horogra akadni, és oda benősülve leragadni, időnek előtte. Az igaz viszont, hogy a lányos mamák is — vadásznyelven szólva — szagról szél ellen is megismerték az ilyen típusú fiatalembereket és kötelező udvariasságon túl, nem sok figyelmet szenteltek nekik a házi összejöveteleken, zsúrokon, fagylaltdélutánokon. Ők is tudták, mi a helyzet, a praxik is. Arra azonban nagyon ügyeltek ezek az anyukák, hogy leánykájuk ne sok időt töltsön ezekkel a fiatalemberekkel, ne bolonduljon beléjük, ne kösse le magát. Ezzel szemben a félszeg, kissé mulya, a lányokkal társaságban elfogult, zavarban lévő fiúk, azok voltak az igazi jó férjnek valók! Őket körüldongták a mamák, helybe vitték nekik a tortát, a kávét, és viháncolva negédeskedtek velük. Mint az anyamadár, mikor fiókáját repülni tanítja. És amikor félrevonultak leánycsemetéjükkel, bizalmas kettesben, akkor is folyt az oktatás, amit a dörzsölt praxik otthonról már jól ismertek. Valahogy így szólt a szöveg: „Te, húzd ki magad, ne légy olyan puklis, kecsesen mo-