Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)

I. HOGYAN KERÜLTEM AZ OLAJIPARBA, ZALÁBA?

rétegsor anyaga és a haladási sebesség, a kőzetanyag-gyakoriság és a haladási sebesség, a kőzetanyag-gyakoriság és jelleg (homokkő, agyagmárga, bentonit stb.), segítségével a szakember kellő pontossággal eligazodhat. Tudták ezt a munkások is, főleg az iszapos, akinek munkájától nagymértékben függött a geológus eredményessége is. Ha észrevették, hogy a fúrási geológus nem tanúsít kellő figyelmet a furadékok iránt, vagy új ember, akit próbára akartak tenni, hát azt csinálták, hogy az egyszer vett vödörnyi mintából kiraktak százmétereknek megfelelő mintacsomókat, és azokat cédulázták meg. És figyelték a hatást: észreveszi-e a delikvens? Ha észrevette, akkor szerencséje volt, ha nem, akkor hosszú átverési tortúrára számíthatott még a jövőben. Mit kell ilyenkor csinálni? Én is ezt kérdeztem, amikor elmondtam esetemet az egyik kedves főfúrómesteremnek. Észrevettem, hogy az alsópannon egyik vastag, monoton márgaösszletének jól felismerhető szürkésbarna sötét kőzetanyaga helyett csillámos homokkő, világosszürke kőzetdarabok uralkodtak abban a mélységtartományban, amikor már az nem jellemző. — Rúgja fel a mintaállványt — tanácsolta a főmester — azután hívassa oda a fúrómestert és mondja meg neki, ha valaha is prémiumot akarnak még kapni az életben, akkor oktassa ki az iszaposát a rendes munkára! Részletesebb indoklás nem szükséges — tette hozzá. Mondanom sem kell, hogy eredményes volt a tanács betartása. De említhetem a magfúrások esetét is. Magfúráshoz ki kell építeni az egész fúrórudazatot, azután speciális magfúrókkal újra beépíteni, a magot sikeresen megfúrni, megszakítani, majd felszínre hozni, azután ismét a normál fúróval beépíteni és továbbfúrni. Ezek a ki-beépítgetések rendkívül idő-, és költségigényesek, különösen nagyobb mélységszakaszokban, ezért aztán nem is nagyon kedvelték ezt a műveletet a fúrósok — kivéve, ha külön prémium járt érte. Hát, ha még azt tapasztalták, hogy a geológus ki sem jön a magkivételhez, ha az későn éjszaka, vagy zord időben történik. Vagy ha kijön, a magot csak szétkalapálja és néhány darabot elvisz belőle, de a többit otthagyja. Ilyenkor megeshet, hogy egy másik fúróponton iszapba mártva „terítékre kerül" egy ilyen reliktum. És ez nemcsak tekintélycsorbulást jelenthet, mert hiszen jót nevetnek a delikvens háta mögött a fúrósok, ha sikerült megtéveszteniök, de a rétegazonosítás, a tektonikai helyzet megítélése, az olajkutatási perspektívák értékelése tekintetében is problémákat okozhat. Mindez akkor kerülhető el, ha az emberek azt látják, hogy a geológust érdekli az, amit csinál, fontosnak tartja az ő munkájukat is és minden információt gondosan begyűjt, legyen bár éjszaka vagy hóvihar. De a minták vizsgálata is nagyon fontos tényező. Egyes helyeken és különösen a korszerűbb infrastruktúrával rendelkező cégeknél gyakori a lanyhuló érdeklődés: — Majd a labor megcsinálja, azután megírja a jelentését, mi pedig befűzzük a kútkönyvbe. A mi dolgunk, hogy pontosan megjelölve, gondosan csomagolva postázzuk az anyagot! Ezt mi is tudnánk csinálni! — alakul ki ennek következtében egy pejoratív vélemény a geológiáról. Mennyivel érdekesebb elsőként felismerni a kőzet anyagát, korát, jellegét, szövetét! Persze ehhez eszközök is szükségesek, és minél több van belőlük, annál jobb. De a megértő és intelligens főnökség is feltétel, mert az analitikai eszközöket, mikroszkópokat, vegyszereket meg kell vásárolni ehhez. Természetesen ezek a vizs-