Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)
I. HOGYAN KERÜLTEM AZ OLAJIPARBA, ZALÁBA?
EMLÉKEIM ZALÁBÓL Zalával kapcsolatos emlékeim kellemesek. A zalai olajmezőkkel már egyetemi hallgató koromban megismerkedtem, amikor is három egymást követő évben, 1947-1949-ben 2,5-2,5 hónapot gyakornokként töltöttem ott a különböző üzemekben és különböző munkahelyeken. Ez rendkívül hasznosnak bizonyult a későbbiekben, amikor végleg az olajiparba kerültem. Ekkor azonban még egyáltalán nem készültem arra, hogy az egyetem elvégzése után az olajiparban fogok dolgozni. Sőt! Minden igyekezetemmel azon voltam, hogy a kitűnőrendűséget elérjem és utána bekerülhessek asszisztensnek az egyetemre, ahogy ez azután meg is történt. Azért igyekeztem a MAORT-hoz (Magyar-Amerikai Olajipari Rt.) és a jogutódjához ezekben az években gyakornoknak egyrészt, mert ott fizikai munkára osztották be az egyetemi hallgatókat a fúráshoz, termeléshez, kútjavítókhoz, tankállomásokhoz stb., ahol testközelben meg lehetett ismerni az olajkutatás és termelés minden csínját-bínját, másrészt jól fizettek. Ebből a fizetésből azután sok mindent lehetett venni ott lenn Zalában. Én például két süldő forma malacot vásároltam, azokat ott-tartózkodásom alatt a gazdánál elhelyeztük és a gyakorlat végén, feldolgozva felhoztam Pestre. Nagy dolog volt ez akkor a 40-es évek végén! Megoldotta egy évre a család hús- és zsírellátását. De vettünk tojást, amit meszes oldatban tartottunk, vettünk és magunk gyűjtöttünk gombákat, melyeket felszeletelve a napon megszárítottunk. A geológus hallgatóknak akkor kötelező volt a növénytan és így a gombák meghatározása nem okozott nehézséget. Még most is szívesen gondolok vissza az évszázados bükkösök ciklámennel borított tisztásain egy-egy kiadósabb nyári eső utáni önfeledt barangolásaimra, gombászásaimra, amikor megpillanthattam egy-egy őzet vagy vaddisznót és néha gyönyörködhettem a kapitális, híres aranyérmes gímszarvasbikák fenséges mozgásában, hangjában. A kőolajföldtant 1947-től a Szegedi József Attila Tudományegyetemen magántanárként habilitált dr. Kertész György MAORT geológus (később Kossuthdíjas főgeológus, majd az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgató-helyettese) adta elő, így a Budafa-, Lovászi-, Kiscsehi-, Pusztaszentlászló-, HahótEdericsi kőolaj- és földgáz-előfordulások geológiai felépítését, olajföldtani viszonyait, kutatástörténetét első kézből és kiválóan ismertem. Nagy élmény volt mindent a gyakorlatban is látni, tapasztalni, dolgozni, fizikai tevékenységet végezni és lefúrt, kiképzett, termelésbe állított kőolaj- vagy gázkutak működésében, termelésében látni a munka eredményét. Óriási és mindmáig megmaradó, félelemmel vegyes érzések emlékei azok, amikor az általam áthatolhatatlannak vélt sártengeren a terepjárók könnyedén átkeltek, és a 30 tonnás szállító-teherkocsik speciális szerkezeteikkel könnyedén platójukra vették a hatalmas olajipari eszközöket, emelőműveket, motorokat, szivattyúkat, kazánokat.