Dr. Laklia Tibor: A Harmadik – a MAORT pusztaszentlászlói üzeme 1941-1951 (MOIM Közleményei 30; Zalaegerszeg, 2006)

II.rész A mi 10 esztendőnk - II/8. fejezet Számadás és megemlékezés

CSIZINSZKY LÁSZLÓ 1919 - 2004 1919. október 18-án született Pásztón. Iskolái: Pásztó, Makó és Jászberény, itt szerez kántor-tanítói oklevelet. 1943-ban katonai szolgálatra hívják be, rövid idó'n belül zászlósi rangot ér el. Várpalota, majd Erdély visszacsatolása után Marosvásárhely a szolgálati helye. Itt nősül meg 1944-ben, felesége Nagy Éva. Egészségi okból leszerelik. A front közeledtével Pusztaszentlászlóra költöznek, itt felesége nagybátyja, Nagy Ödön üzemvezető biztosít lakást számukra és munkalehetőséget. Tisztviselőként a szociális-ellátási ügyekkel foglalkozik. A MAORT evakuálása során, 1945. márciusában ők is eljutnak Péterhegyre, majd a többséghez csatlakozva visszatérnek Pusztaszentlászlóra. Itt születik meg az első fiú, László. 1945. májusában Söjtöre költözik a család, ő pedig a gyalogos söjtöriekkel együtt jár be az üzembe. Magatartásával, szorgalmával sok barátot szerzett. 1945. telén síoktatást tartott, a hadsereg által hátrahagyott lécek megjavítását is elvégezve. Söjtörön a beteg kántor-tanító, Böröcz Géza bácsit helyettesítette az egyházi rendezvényeken. Kitűnő orgonajátéka mellé igen szép énekhang párosult. Az egyházközség vezetői hívták, legyen főállásban kántor-tanító. Valószínűleg anyagi okok miatt ezt nem vállalta. Az átszervezés során 1948. nyarán került Kerettyére, a Gazolintelepre, Budafapusztán a vadászház alagsorában kapott a család szükséglakást. Itt születik meg két fia, de a megfelelő lakást nem ez a körülmény, hanem egy állami nagyrendezvény megmentése biztosította. (Egy fontos, hosszú és nehéz vers elmondását vállalta a kijelölt szereplő helyett és egy éjszaka tanulás után sikerrel előadta. Egy lakáskulcs és egy üveg badacsonyi bor volt a jutalom!) Még egy híres „beugrása" volt, a kerettyei szabadtéri színpadon. A „tájoló" pécsi Nemzeti Színház teltházas előadásra készült, a „Mosoly országa" főszereplője helyett lépett fel, hatalmas sikerrel. Kerettye hozta meg számára a nagy szorgalma és sokirányú érdeklődése nyomán a sikert. Munka mellett gépész-technikusi, majd felsőfokú raktárgazdálkodási oklevelet szerzett, matematikát tanított a dolgozók iskolájában. Az első időben társadalmi munkában vezeti a kultúrházat, fotózik és filmezik is. Nagy sikere: ő a forgatókönyv-írója a „Zala kincse" című nagyfilmnek. 1961-ben születik meg negyedik fia, Péter. 1979-ben, 35 év olajipari szolgálat után megy nyugdíjba. Munkáját oklevelekkel, érdemérmekkel és Arany Hűséggyűrűvel jutalmazták. Ez a korszak számára régi hobbijai kibontakozását jelentette. A zongora mellett a fúvós hangszereken is sokat és jól játszott. A természettel a kapcsolatát a méhészet és a nyúltenyésztés teljesítette ki. A helyi nyúltenyésztési egyesület elnöke volt, de ő maga is 250-300 nyulat nevelt exportra, a Magyar Kisállattenyésztők Országos Egyesülete keretében. 1994-től a kerettyei templom kántora volt, 2000-ig. Élete utolsó éveit felesége és családja körében töltötte, 2004-ben bekövetkezett haláláig.