Benke István, Peter Huber: Palackba zárt bányászat (MOIM Közleményei 29; Zalaegerszeg, 2006)

BÁNYÁSZPALACKOK AZ EGYKORI OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA TERÜLETÉRŐL

A 19. században készült bányászpalackok 1851. Központi Bányászati Múzeum, Sopron, 69.293.1., 1857. Göbölyös-gyűjtemény, Ábrahámhegy, 1872. Szlovák Nemzeti Múzeum, néprajzi osztály, Turócszentmárton, 5841, 1872. M. G. gyűjteménye, München, 1872. H. C. gyűjteménye, Bécs, 1890. Göbölyös-gyűjtemény, Ábrahámhegy A többi palack keletkezésének pontos meghatározása rendkívül nehéz, és csak összehasonlítással és bizonyos fenntartással lehetséges. A 19. századból megnevezhetők: „Johan Fabry" (1851, 1857) és „Anton Pospichal" (1890) Feltételezhető, hogy többnyire kézművesként tehetséges bányászokról van szó, akik szabadidejükben ilyen barkácsmunkákat készítettek. Selmecbányáról és Körmöcbányáról származó palackok Az irodalom néhány tárgy esetében (pl. Osztrák Néprajzi Múzeum, lelt. sz. 39475,42497) származási helyként adja meg Hallstattot vagy Salzkammergutot (6). Ez biztosan nem helyes, mivel a palackokban nem kősókristályok, hanem tipikus kvarckristályok és ércásványok találhatók, amelyek sokkal inkább Selmecbánya környéki lelőhelyre utalnak. Kirnbauer Berchtesgaden tartományt nevezi származási helynek (7). Erre sincs semmi konkrét bizonyíték! Úgy tűnik, Csehországban sem készülhettek bányászpalackok, Dr. Olga Skalnikova docens asszony és dr. Jozef Haubelt docens úr ilyen irányú véleménye ellenére. Eddig semmiféle ilyen, itt előállított tárgyat a nyilvános vagy magángyűjteményekben nem találtunk. Csupán néhány türelemüveg származhat Csehországból, egy magyar magángyűjteményből (Göbölyös), Nepomuki Szent János ábrázolásával (8). Erdélyben többek között Loan Dordea úr, és Szlovéniából dr. Ernst Faninger által végzett utólagos kutatások szintén eredménytelenül végződtek. Valamennyi tényleges adat sokkal inkább arra utal, hogy a régi magyar bányászpalackok csaknem kivétel nélkül Selmecbánya-Körmöcbánya területén készültek, esetleg még Píodrusbányán, Besztercebányán vagy Bakabányán, amelyek a hét alsó-magyarországi bányavároshoz tartoztak. A faragóművészek korábban nem a bányavárosokban, inkább a munkástelepeken laktak az aknákkörül. Csak az 1782-es palack (dr. G. V. gyűjteménye, Felső-bajorország) származhat Bécsből - a felirat szerint -, mivel stílusában és tartalmában megfelel a többieknek. Következésképpen a bányászpalackok a régi Monarchia híres bányavidékéről, a mai Szlovák Érchegységből származnak. Ezen az egykori műszakilag élenjáró bányavidéken, sok tekintetben a 18. században és a 19. század első felében éppúgy virágzott a kereskedelem és a kézműipar, mint a művészet és a művészi kézműipar. Selmecbánya, Körmöcbánya és Besztercebánya vidékén például művészi bányahegyek készültek. Ezzel a háttérrel és ezen hagyományok szerint keletkeztek a türelemüvegek is, amelyekben gondosan és sok szakmai szeretettel mutatták be a munkásvilágot, a bányászok társadalmi körülményeit tükrözve. A bányászpalackok hagyománya Selmecbányán a 20. században a Cerven (Cserven) bányászcsalád munkája révén folytatódott. JOZEF CERVEN (1861-1932, 9. ábra) jellegzetes