Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

ORENBURG HORDALÉK A

úgynevezett testi sejtekből vagy szomatikus sejtekből kiinduló daganatok gyakoriságának növekedése jellemez. Megfigyelték ezt Hirosimában is Nagaszakiban, de megfigyelték későbbi sugárártalmaknál is. Láttam megbetegedett embereket, és ami különösen elszomorító, nagyon sok fiatal özvegyet. A 300 főnyi csapatból 60-80 halott már bizonyítható, és a többségük halálának oka: gégerák és hörgőrák. Ezek az emberek makkegészségesen mentek ki. - Ha amikor ezek az emberek hazajöttek, nyomban kiderült volna, hogy milyen ártalomnak voltak kitéve, lehetett volna segíteni rajtuk? M. SZ.: Az attól függ, hogy a károsító tényező micsoda. Mert nem tudtuk, hogy valamilyen sugárforrás okozta-e vagy katonai jellegű vegyszereknek a környezetbejutása. Ezt mi nem fogjuk tudni megmondani. S ott továbbra is dolgoznak vagy dolgozhatnak emberek. - Megtudhatnánk azt, hogy milyen ártalomnak voltak kitéve? Feltehetően ezt valaki csak meg tudná mondani... M. SZ.: Nem tudja megmondani... - Akkor vajon azok, akik még tünetmentesek, vagy akik a kezdeti stádiumban vannak, vajon gyógyíthatók lennének? M. SZ.: Kérem, nagy valószínűséggel igen." - fejeződik be az első cikk. Két hét múlva 1990. augusztus 14-én megjelenik a második riportcikk, ezúttal Tasi Katalin tollából, az alábbi fejléccel (168 óra II. évfolyam 32. szám. 4-5-6 oldal): „Eddig kilencvenöt halott AZ ORENBURGI VIZSGÁLAT Valami furcsa volt a levegőben." Az újságíró e cikkhez riportalanyait azok közül választotta ki, akik a felhívásnak eleget téve megjelentek a Jurta színházban, hogy kitöltsenek az orvosszakértő (vagy szakértők?) részére egy adatlapot. A cikk stílusában, tartalmában, hangnemében semmiben sem különbözik az előző cikktől, ezért nem tartom szükségesnek annak teljes idézését. Néhány sorát talán mégis érdemes bemutatni. „- S milyen volt a természetes víz, a folyó, az állatvilág, az ipari környezet... TUPI BÉLA: Nagyon sok elhullott állatot fedeztünk föl. Rengeteg csókát, varjút. Gyönyörű szép sasmadarat, amely ott a fészkén, a tojáson